Szerencsére én is anyának nevezhetem magam, hisz lassan 15 hónapja (+ 9 hónap, amit valahogy mindig elfelejt megemlíteni mindenki) érkezett az életünkbe Zoé, és azóta is boldogítja a napjainkat. Nem tudom sokszor elhinni, hogy engem választott anyukájának, hogy megérdemlem őt egyáltalán.

Anyák napján a legfontosabb ember, akit megemlítünk az a saját édesanyánk. Nagyon sok családot látok, ahol anya és lánya sülve-főve együtt pózol a képeken, ahol hatalmas a harmónia. Nem mondom, hogy nem szeretjük egymást Anyuval, de mi nem vagyunk ez a "Gyere egy képre!"-típusú emberek, mi ritkán csináljuk ezt. Nagyon sokat köszönhetek neki, hiszen azon kívül, hogy felnevelt, tanított, utat mutatott, még el is viselte a hülye természetemet - amit meg most Tibi szív meg! - és a stílusomat. Nem akarom ezt se túlragozni, mert a lényeg, hogy: "Köszönöm és szeretlek!".

Minden Anyának, Mamának, Anyósnak, Keresztanyának, Dédmamának kívánom, hogy még sokszor hallják azt a mondatot, hogy