Apróláb

Nagyon sokat törtem a fejem, hogy milyen formában lássátok az elkészült interjúkat, de végül úgy határoztam, hogy az egyes kérdésekre hol az egyik, hol a másik anyuka válaszát olvashatjátok.

Izgatottan vártam, mikor sikerül ezekkel a rendkívüli nőkkel beszélni, de a saját gyermekem eléggé visszatartott abban, hogy fizikai valónkban leüljünk egymással szemben - akár egy kávé kíséretében- és jól átrágjuk magunkat a terhesség minden mozzanatán. Éppen ezért összeállítottam azt a kérdéslistát, amit amúgyis szerettem volna feltenni nekik, és az internet legismertebb platformján átdobtam nekik.

Mivel a kiválasztott négy anyuka közül kettő tudott "hamar" reagálni (mivel már nem egy pici bébikét látnak el), arra jutottam, hogy két részre bontom ezt a témát, s a másik két anyukának legalább nem kell zaklatnom.

Egy gyors bemutatással szeretnék indítani. Az első számú mami Dia, aki egy nagyon klassz 3 éves kisfiú, Boti anyukája. Diussal két évig egy osztályba jártunk, együtt végeztünk el egy szakmát, amiben egyikünk se dolgozik! 😃 Amikor megtudtam, hogy kisbabát vár, egy dologban biztos voltam, nagyszerű anyukája lesz a kis babócának. Aztán mikor megláttam az első képet a kis Botiról, mintha az apját láttam volna! Ez van, sajnos mi hordozzuk a pocakunkba (jobb esetben) 9 hónapon keresztül, erre az apjukra hasonlítanak a gyerekek!

A második anyuka Marianna, akinek már egy kamasz fia van, Bazsi. A szómban forgó anyukával sajnos csak 3-4 hónapig dolgoztam együtt, de körülbelül 5 perc után egymás hullámhosszán voltunk. Heti szinten beszélgetünk: panaszkodunk vagy éppen élménybeszámolót tartunk egymásnak. Balázs pedig egy irtó rendes, értelmes srác (az ő korosztályánál ez nagyon fontos jelző!), aki nem mellesleg Star Wars megszállott, akárcsak én. 

Szóval nem is borzolom tovább a kedélyeket, lássuk az elkészült beszélgetést e két csodás anyukával!

É: Nagyon szépen köszönöm, hogy elsőként jelentkeztél a feladott "hirdetésre"! Őszintén jól esett, hogy nem nekem kellett anyukák után mászkálnom, hogy ugyan lenne kedvük elmesélni a terhességüket.

Dia: Nagyon szívesen mesélek erről az időszakról, és örülök, hogy segíthetek.

É: Hogyan derült ki, hogy várandós vagy?

D: Irodában ültem, mikor megéreztem a húsleves illatát, pedig senki nem evett körülöttem... főleg nem húslevest! Itt még semmit nem sejtettem. Elmeséltem anyának, erre ő egyből azt mondta, hogy: "Kislányom Te terhes vagy, hiszen nem is szereted a levest!" Aznap este a tv-ben megláttam egy reklámot, amiben kakaóscsiga volt, és azonnal kellett. Akkor már Peti is mondta, hogy tuti terhes vagyok. Hiába mondtam, hogy nem, nem vagyok az. Nem hagytak békén se ő, se anya. Végül vettem egy tesztet... és lám csodát Nekik lett igazuk! 

É: A férjed, hogy reagált a hírre?

Marianna: Nagyon meglepődött, mert a papírjaim szerinte nem lehetek terhes természetes úton. Láss csodát, mégis sikerült!

M: Igen, voltak. Körülbelül az első 3 hónapban állandóan rosszul voltam. Főleg hányás és gyengeség volt a jellemző.

É: Emlékszel rá, hogy mikor mozdult meg először?  Milyen élmény volt ez számodra?

D: 16 hetes terhesen éreztem először, hogy megmozdult. Nem voltam ekkor még biztos benne, hogy Őt éreztem. Majd ez az érzés erősödött, egyre jobban és többet éreztem. Csak ezek után tudatosult bennem, hogy elsőre is ő volt az. 💖

É: Kívánós voltál?

M: Nem, egyáltalán nem voltam az.

É: Milyen volt az első UH?

D: Számomra az egy felejthetetlen élmény volt! Először megpillantani Őt és hallani a szívhangját - egy nagy boldog pillanat volt! Akkor futott át  rajtam először, hogy egy kis életet hordok a szívem alatt!   

É: Mikor mutatta meg magát?

M: Már a genetikai vizsgálaton, 12 hetesen jelezte, hogy ő bizony fiú! 😄

É: Volt valami riasztó a terhességed alatt? Mi volt a baj?

D: A  vérnyomásom mindig magasabb volt egy kicsit a terhesség alatt. Ez a probléma sajnos végig kísérte az egész várandósságomat. A végéhez közeledve trombózis gyanús lettem, de szerencsére nem lett baj! Mindenki mellettem volt és támogattak, így könnyebb volt az akadályok leküzdése.

M: Először kisterhesen megröntgeneztek és ezért Pestre kellett járnunk. Utána a terhességi cukor és a vérnyomásom miatt is sokat kellett mászkálnom a kórházba. Nem volt egy kellemes időszak.

É: Mikor hagytad abba munkát?

D: Körülbelül 7 hónapos terhes voltam, mikor abbahagytam a munkát. Az utolsó hónapban már csak fél műszakokat voltam az irodában.

É: Küzdöttél vizesedéssel?

M: Szerencsére nem volt ilyen problémám, e helyett más bajokkal kellett küzdenem.

É: Szedtél valamilyen vitaminokat, homeopátiás készítményeket?

D: Igen, terhesvitamint szedtem. A dokim ajánlására és az ismeretségi körömben is sokan dicsérték az Elevitet, így én is amellett döntöttem.

É: Hogyan telt a vizsgálatok közti idő?

D: A vizsgálatok közti idő azzal telt, hogy készülődtünk a pici érkezésére. Szobát festettünk, kiságyat szereltünk és megpróbáltunk beszerezni mindent, amire úgy gondoltuk, hogy szükségünk lehet. Vártuk mindig a következő vizsgálatokat, hogy rendben van e minden.

É: Szülésznőt fogadtál vagy orvos vezette le a szülést?

M: Akkor még nem fogadtak szülésznőt, csak dokit. Viszont a fogadott doki semmit nem csinált. Végül 3 szülésznőt fogyasztottam el. 😆

D: Szülésznőm volt. Mindenben rengeteget segített, emellett türelmes és aranyos volt. Nagyon sokat köszönhetek neki! Mindenkinek csak ajánlani tudom őt! Sajnos a szülést nem tudta levezetni, mert császáros voltam.

É: Már a kórházban feküdtél vagy otthon indult be?

D: A 40. héttől a kórházban feküdtem és a 41. héten sürgősségi császárra volt szükség.

M: Sajnos már augusztusban bent feküdtem, végül szeptember 23.-án indult be a szülés.

É: Mennyi időt kellett a kórházban töltenetek?

M: Szeptember 24.-én született Bazsi, de csak október 5.-én, a szülinapomon engedtek haza minket.

É: Milyen volt az első napotok, estétek a picivel otthon?

D: Nagyon boldogok voltunk, hogy végre hármasban lehetünk. Egész nap csak őt figyeltük! Kezdő anyukaként mindig aggódtam valamiért. Az első fürdetéstől nagyon féltem, de szerencsére minden simán ment. Vacsi után szépen elaludt, vártam, hogy majd kel 3 óra múlva hamizni. Este 11-kor már mondta apuka, hogy pihenjünk mi is most már, de én csak azt mondogattam, hogy: "De mindjárt fel fog kelni hamizni!" Hát apukának lett igaza, úgy aludt mint a bunda hajnal fél 2-ig! 

É: Mi volt az első babaholmi, amit beszereztél, kaptál?

M: Hűha, már pontosan nem emlékszem, de valamilyen rugdalózó volt.

A kép csak illusztráció

É: Terveztek még a jövőben kistestvért?

D: Három év telt el mióta Boti megszületett, de a szülés közben fellépő problémák miatt még nem érzem magam felkészülve egy második kis manó érkezésére. A rossz emlékek még nagyon bennem vannak! Boti viszont már mondogatja, hogy neki kell egy kistesó, akivel focizhat. Mindennek eljön a maga ideje, fiatalok vagyunk még! 

M: Terveztünk, de lemondtunk róla, mert megint kellett volna a sok hormon, injekció, kezelések tömkelege. Így arra jutottunk, ha a Jó Isten megadja, lesz kistesó, de ha nem, akkor nem. Végül nem lett.

Mindenki vonja le ezek alapján a konklúziót. Én arra jöttem rá, ahogy végig olvastam a válaszaikat, hogy nem csak nekem voltak ijesztő vagy éppen varázslatos élményeim. A terhesség néha csodás, néha kemény állapot, de a legfontosabb az, hogy legyen mellettünk valaki, akivel megoszthatjuk ezt.

Nem volt fenékig tejfel a várandósságuk, de végül a sok nehézséget leküzdve a kezükbe vehették a gyermeküket. Büszke vagyok rá, hogy ismerhetem ezeket az erős nőket, mert nagyon csodás gyerekeket hoztak a világra, és terelgetik őket az élet rögös útján! Remélem, hogy az ő történetük segít és eljut sok leendő anyukához!

Gréti ♥

Nagy dilemma, hogy mi a legmegfelelőbb praktika az anyatej mennyiségének növelésére.

Régen azt hitték, ha madártejed vagy tejtermékeket fogyaszt a szoptatós anyuka, azzal több lesz a teje. Erre jó pár cikkben az volt a válasz: Téves. Felhívja mindenki az anya figyelmét arra, hogy a tejtermékeket mértékletesen vigyenek be, mert előfordulhat allergia vagy pelenkakiütés a gyereknél.

Ma már minden drogériában lehet kapni szoptatós teákat (pl. Ukko), ezek használatát százszor inkább javaslom, mint az előbb említett madártejet. Olyan összetevőket tartalmaznak, melyek jótékony hatással vannak mind a mi, mind a baba szervezetére egyaránt.

A másik felfedezés az erdei málnalevél tea volt, mely segít a lenti izmokat meglazítani, könnyítve a tágulást szüléskor. 36 hetesen kezdtem el inni napi 1x.

A harmadikat pedig Szabó Gyuri bácsi teakeverékei között szúrta ki. Apu az ő intelmei alapján rakott nekem össze egy mixet, ami serkenti a tej termelődését. A receptet meg is osztom veletek. Fontos, mi befőttes üvegnyi adagot készítettünk el.

Az elkészítését pontosan megtaláljátok a linken, amit elhelyeztem a szövegben.

TIPP: bármikor - ha nem filteres - teát készítesz vedd számba azt, hogy ne használj fém eszközöket (pl. tojás, kanál), mivel azok hatástalanítják a gyógynövényeket. Mindig műanyag vagy porcelán kanalat, szűrőt használjátok!

Próbáljátok ki ezt a keveréket is, ha a bolti filteres teák nem használnak. Nekem 2 nap után (2x2 bevitel) a melleim bedurrantak rendesen, szinte csöpögött belőle a tej. Viszont, ha semmi nem vált be és nincs tejed, mindenképpen forduljatok a gyermekorvoshoz, nagy valószínűséggel tápszerre kell váltani.

A legfontosabb azonban az, hogy sose stresszeljünk, mert attól is elapadhat a tej! Igyatok sok folyadékot (főleg mentes vizet, és kerüljétek a szénsavas üdítőket), egyetek rendesen, mert ezek a természetes tejtermelődéshez is hozzájárulnak. Tapasztaltam, hogy ha nem ittam eleget, vagy rendszertelenül étkeztem, megcsappant a tejem.

Sok sikert, javaslom a szoptatós tea használatát, nekem eddig szerencsésen bevált!

Gréti ♥

Ma is rengeteg reklám szól arról, milyen popsikrémet válasszanak a szülők. Mikor elkezdtünk bevásárolni a kicsinek, nagyon elgondolkoztunk azon, hogy mit is vegyünk. Nagy a választék a drogériákban, az alábbi felsorolás szerintem a legnépszerűbb termékeket tartalmazza: 

Szerintem ez a legjobb kenőcs, nagyon ajánlom mindenkinek, hogy váltsa ki a receptet, mert olcsóbb a legtöbb popsikrémhez képest. A kicsi bőre nagyon szépen felszívja és puhábbá is varázsolja, a kiütéseket nagyon ügyesen eltünteti, illetve az állaga is teljesen jó.

Gyermekeink bőre és egészsége minden figyinget megér, úgyhogy e szerint válasszuk ki a megfelelő terméket!

Gréti ♥

A szoptatós anyukák különféle ételekről, italokról vannak letiltva a szülést követő első 6-8 hétben. Mivel ez számít a legfontosabb időszaknak, mikor még nem mindegy, hogy mit fogyasztunk el, hiszen azok mind bekerülnek az anyatejjel a picúr szervezetébe. Az emésztésük még fejlődésben van, ezután kezd majd csak annyira ügyesen, jól működni, hogy szinte egyáltalán meg se kottyanjon nekik az általunk elfogyasztott puffasztóbb ételek hada.

Javaslom mindenkinek, hogy várja ki szépen ezt az időszakot, kímélje meg gyermekét és saját magát álmatlan éjszakáktól vagy éppen nyugodtalan nappaloktól, ugyanis ezzel is csökkenthetjük babánk hasfájóssá válását. Hozzáteszem, ettől függetlenül még így is lehet pocifájós a gyerkőc, de ne adjunk inkább okot arra, hogy a felelőtlen fogyasztás miatt kialakuljon ilyen panasz nála.

A védőnőm az első látogatás alkalmával felhívta a figyelmemet azon ételekre, italokra, amelyeket mindenképp kerülnöm kell, mert hasfájást, székrekedést, hasmenést, alvási zavarokat vagy éppen kiütéseket okozhat a kisbabámnak. Ezeket gyűjtöttem most össze nektek, illetve kibővítettem még néhány tétellel, amiket interneten találtam.

Kórházban letiltottak a 100% rosttartalmú gyümölcslevekről, és közölték, hogy 25%-nál magasabb gyümölcstartalmú leveket ne is igyak. Én a Sió almalevét és szőlőlevét, a Topjoy mangóját és kaktuszát, valamint a Spar márkás narancslevet ittam. Ezektől semmi baja nem volt Zoénak, de legalább változatosabb üdítőket ihattam az ásványvizek mellett.

Mérsékelten fogyasztható ételek és italok:

Hasfájást okozhatnak:

Ezeket sajnos nem mindig lehet betartani, mivel a magyar konyha a zsíros, a csípős és a fűszeres ételeiről híres, viszont 6 hétig minimálisan fogyasztva nem okoz nagy bajt a babánknak. Mindazonáltal figyeljük a jeleket!

Székletbeli eltéréseket válthatnak ki:

Bőrkiütést, allergiás reakciót eredményező élelmiszerek:

Egyes ételek megváltoztathatják az anyatej ízét (pl. fahéj, csípős ételek, fokhagyma, hagyma). Ilyen esetekben előfordulhat az, hogy a picúrka elutasítja az anyamellet. Ne csüggedjünk, ez csak átmeneti dolog, a következő etetésnél már valószínűleg kiürül a rossz íz.

Mi a teendő, ha ezek közül bármit is fogyasztunk, és a babócánál jelentkezik a hasfájás? Az általunk bevitt ételek 3-6 órán belül az anyatejbe kerülnek, így ha bármilyen tünetet tapasztalunk a kicsinél, akkor legalább egy szoptatást ki kell hagyni. Fejjétek le az anyatejet és öntsétek ki, mert az már tartalmazza a hasfájást okozó elemet!

Amikor elérte gyermekünk a 6-8 hetes kort, szép fokozatosan elkezdhetünk visszaállni a régi étrendre. Például én babfőzeléket készítettem, két napos adagot, viszont csak egyszer ettem belőle. Ezután szerencsére nem tapasztaltam semmit Zoénál, szóval ez már nem igazán okoz puffadást a kislányomnak.

Abban az esetben, ha olyan jelek mutatkoznak, amelyek fent szerepeltek, akkor álljatok le azzal az étellel, itallal, legalább a gyerek 6 hónapos koráig. Utána lassan meg lehet próbálni újra.

Remélem szolgáltam pár hasznos információval, tanáccsal.

Hasfájás mentes napokat, nyugis éjszakákat kívánok!

Gréti ♥

A legtöbb szülő tapasztalhatta azt, hogy a gyermeke alig vagy szinte semmit nem alszik, és nem lehet rájönni, hogy mi is lehet a baja. Ilyenkor az ember már mindent kipróbál: etetés, büfiztetés, tornáztatás, ringatás. Sok esetben az alvás hiánya csillapíthatatlan sírással társul. Saját tapasztalataimat hoztam ma el nektek.

1. Hasfájás

A legaljasabb dolog a hasfájás. Összetehetem a két kezemet, hogy a picim a kórházban, illetve itthon néhány napig szenvedett ettől. A kólikás hasfájástól állandóan sírt éjszaka, és csak nagy küzdelmek árán sikerült megnyugtatni, elaltatni.

Mások nem ilyen szerencsések, van egy olyan ismerősöm, akinek a gyerkőc idősebb Zoétól 2-3 hónappal, és náluk még rendszeres visszatérő a hasfájás.

Ezt részben lehet csak kivédeni, mégpedig azzal, ha a szoptatós anyukák kerülik a puffasztó ételek és italok fogyasztását.

2. Időjárás-változás

Az a fránya front! Senkit nem kímél, így a babák nagy többsége is megszenvedi ezeket az időszakokat. Mikor túlestünk a hasfájáson, beütött a frontra való érzékenység. A meleg front a mai napig rendesen megzavarja a kicsikém, a hideg viszont annyira nem. Az elmúlt hetekben a kettős front vágott oda a pihenésnek, ezért vissza kellett térnünk a 3 órás alvási ciklushoz.

Ez kivéthetetlen, hiszen nem vagyunk mindenhatók. Mi felnőttek se tudunk mit csinálni vele, főleg a frontra érzékeny személyek. Ki kell tartani, más megoldás nem létezik.

3. Telihold

Gyermekeink, akár a farkasok, vonyíthatnak a teliholdtól is.

Mi már három teliholdas estét nem aludtunk végig a gyerekkel. Általában aznap, illetve az előtte és az utána való napon szoktunk fentmaradni éjszaka. A legutóbbi hold ciklust azonban szerencsésen megúsztuk, mivel alig érezte meg a lányom. Az egyik este kicsivel nyűgösebb volt a szokottnál.

Ezt idővel kinövik... vagy nem. Van egy olyan barátom, aki mesélte, hogy mikor ő volt ilyen picike, vele is hasonló volt a helyzet. Ma már csak akkor tudja, hogy telihold van, ha kinéz az ablakon.

4. Fogzás

Bár nálunk ez még elég kezdeti stádiumban van ha a fent említett három pont egyikén sem estek át a gyerekkel, akkor ezen tuti át fogtok. Elkerülhetetlen, de mivel gyereke és gyerek között van különbség, így annyiban lehet más, hogy van akinek jobban viseli ezt a szituációt a csöppség.

Javaslom mindenkinek, hogy szerezzen be egy jó fogínyre való nyugtató kenőcsöt, gélt. Mi a Dologelt választottuk, mivel teljesen természetes alapanyagokat tartalmaz (Valeriána, kamilla, propolis). Az íze nagyon jó és nyugtatja a duzzadt, fájós fogínyt.

Ezen dolgok fordultak elő a mi életünkben, de nyilván ezeken felül is van számtalan tényező is, amelyek befolyásolhatják gyermekeink alvási szokásait. Tartsunk hát ki, hisz minden változik, ezek is elmúlnak idővel.

Gréti ♥

A mai napon egy különleges meglepetéssel készültem nektek.

Mi nők elmondhatjuk magunkról, hogy az utóbbi évszázadban sikeresen kiharcoltunk magunknak elég sok mindent az élet több területén. Ezt általánosságban mondom, holott mind tudjuk, hogy nem mindenki él olyan helyzetben, mint ahogyan a többség (pl. családon belüli erőszak áldozata; hátráltatva van a munkaerőpiacon).
Nem a feminista nézeteimet szeretném most megvitatni veletek, mivel teljesen más témát hoztam.

Visszatérve az előző mondandóm lényegéhez, szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hiszen megünnepeljük a nők napját (március 8.) és az anyák napját (május utolsó vasárnapja). Viszont mi a helyzet a másik féllel? Nincs olyan, hogy férfiak napja! DE van apák napja (június harmadik vasárnapja). Ez most június 16.-a, vagyis a mai nap. Ezért is döntöttem úgy, hogy egy apával beszélgetek: az apaságról, a gyermek születéséről, neveléséről. Az alany pedig nem más, mint a férjem, Tibi.

Gréti: Üdvözöllek a blogolvasók nevében, és köszönöm, hogy elfogadtad a felkérést.
Tibi: Én köszönöm, hogy részese lehetek ennek a blognak.

G: Remélem tudod, hogy ma milyen nap van: apák napja.
T: Hát... ezt nem tudtam! Nem is tudtam, hogy van ilyen.

G: Milyen érzés apának lenni?
T: Az a helyzet, hogy ezt nem lehet szavakba önteni. Ez egy olyan dolog, amit kifejezni is nehéz, csak akkor jön rá igazán az ember, mikor a kezébe foghatja.

G: Hogyan élted meg, mikor kiderült, hogy gyermekünk lesz?
T: Először lefagytam, majdnem összeestem. Végigfutott rajtam minden, hogy te jó isten, most mi lesz, hogy lesz. Két percre rá viszont már annyira boldog voltam, hogy felkaptalak és össze-vissza nyomorgattalak.

G: A te szemszögedből milyen volt a terhesség? Mi volt a legjobb, mi a legrosszabb emléked?
T: A 3 trimesztert hozom most fel. Az első három hónap nagyon pocsék volt: látni, hogy minden reggel hánytál - annyira sajnáltalak. Ez nagyon rossz volt. A közepét és a végét már nagyon élveztem. Az utolsó néhány hónap volt a legjobb.

G: Hogy élted meg a vizsgálatokat, a hercehurcát, amivel ezek jártak?
T: Nem sok vizsgálaton voltam jelen. Az első vizsgálat eredménye még jó volt, mikor kiderült, hogy tényleg baba lesz. A másodiknál minden rendben volt, de a harmadik vizsgálat (18. hetes) nem volt jó. Akkor nagyon megijedtem én is. Pestre küldtek fel minket, és a három alkalomból csak az elsőnél tudtam jelen lenni, de az egész rettenetes volt. Látni, hogy mennyire szenvedtél, féltünk mind a ketten, hogy valami baja lesz a kicsinek. Nagyon megviselt minket. Belül én is nagyon roncs voltam akkor, mert tehetetlennek éreztem magam, és lelkileg nagyon odavágott. Próbáltam nem mutatni, hogy én lehessek a kapaszkodód. A pozitív megerősítésre koncentráltam, azt akartam, hogy azt érezd, hogy minden rendben lesz, mert ebben hittem én is a vizsgálatok alatt. Amikor a 3. vizsgálaton kiderült, hogy semmi baj nincs, ott fellélegzett mindenki, és utána minden olyan csodás volt. Azt sajnálom csak, hogy nem lehetettem ott minden vizsgálatnál, de amikor eljutottam veled oda, akkor mindig reménykedtem benne, hogy úgy jössz ki, hogy rendben van minden.

G: Örültél, mikor kiderült, hogy kislányunk lesz?
T: Nagyon örültem. Igaz, mi nagyon sokáig azt hittük, hogy kisfiú lesz, de nem bánom, hogy kislány lett. Sokszor beszélgettünk arról, hogy először jobb lenne egy kis srác, egy bátty, aztán pedig egy hugica, de így alakult. Nem is csinálnám vissza, főleg, mert már lehet rajta látni sok ízben, hogy apa a minden!

G: Mi lett volna a neve a babának, ha fiú lett volna? Illetve miért azt a nevet választottad?
T: Dániel. Gyermekkorom óta tetszett ez a név. Nálunk a családban az elsőszülött fiút Tibornak neveztek el, de eldöntöttem, hogy akkor is Dani lesz a fiam, ha törik, ha szakad.

G: A következő gyerek születésekor ismét szülésznőt fogadnál, vagy ragaszkodnál a szülész-nőgyógyászhoz?
T: Mindenképp maradnék a szülésznő mellett. Szerintem az orvos csak akkor kell, ha császárt kell végrehajtani, vagy, ha valamilyen komplikáció lép fel szülés közben. A szülésznőnek sokkal több a feladata, és ők szerintem jobban megdolgoznak a pénzükért, mint az orvosok. Egy jó szülésznő elkél!

G: Hogy teltek az utolsó hetek?
T: Már ki voltam akadva, vártam, hogy kijöjjön a kis csöppség. Nagyon feszültek voltunk mind a ketten a túlhordás miatt. Szerintem ott el is lehetett valami számolva.

G: Amikor befeküdtem a kórházba, hogy bírtad a távolságot?
T: Az nagyon nehéz volt. Hiányoztál, rossz volt nélküled. Anyukádék is mondták, hogy menjek át hozzájuk, de nekem ti hiányoztatok: te és a pocaklakó.

G: Mikor beindult a vajúdási szakasz, még nem tudtuk, hogy mi történik. Folyt belőlem a magzatvíz, de nem voltunk abban se biztosak. Te mit éreztél akkor?
T: Az volt bennem, hogy minél előbb legyünk már túl az egészen, mert rossz volt látni, hogy milyen fájdalmaid voltak az indító zselék után. Reménykedtem benne, hogy segíteni fog abban, hogy beinduljon a szülés, és még aznap meg is érkezzen a babánk.

G: Megszólalt a telefon. Megtudtad, hogy beindult a szülés. Hogy reagáltál?
T: Először sokkot kaptam. Pont akkor rendeltem vacsorát, úgyhogy még a futárt is át kellett irányítanom mamádékhoz. Itt rohangásztam egy alsónadrágban, azt se tudtam mihez kezdjek. Utána hívtam apukádat, hogy menni kell a szülésznőért, mert esemény van.  Telefonáltam ezerrel, mindenkit felhívtam a családban, hogy mi a helyzet. Gyorsan lezuhanyoztam, bár hozzáteszem, hogy teljesen felesleges volt. 10 perc alatt elkészültem, és rohantam lefelé a kórházba.

G: Mi járt a fejedben, míg a kórházba nem értél?
T: Nagyon örültem. Közben imádkoztam, hogy minden rendben menjen. Meg hát, hogy lányom lesz!

G: Beértél. Mi történt utána?
T: Leültem, mert meg kellett várnom, hogy megérkezzen Böbe. Mikor beértek apuddal mondta, hogy megnézi mi van veled, utána pedig szól, ha bemehetek én is. Kijött értem egy olyan 15-20 perc múlva, kezem-lábam remegett közben. Felöltöztem a szép kék ruciba, hát... nagyon szexi voltam benne! Te feküdtél az ágyon, Böbe kiadta az feladatot, hogy törölgessem a homlokodat. Jöttek a fájások. Próbáltam segíteni azzal, hogy gázt adtam, hátha egy kicsit eltompítja a fájdalmakat. Utána bepánikoltál, hogy eltűnt Böbe, és nyugtatgattalak, hogy mindjárt vissza fog jönni. Amikor visszajött odamentem a csaphoz, hogy bevizezzem a rongyot, akkor pedig azért pánikoltál be, mert engem nem láttál. Bealudtál szülés közben, az nem volt semmi. Egyszer csak felkiáltottál, hogy "Jaj, de fáj!", na az ott nagyon szíven ütött. Akkor elsírtam magam, hogy ezt a fájdalmat nem akartam sose neked okozni. Abban a pillanatban nagyon tehetetlennek éreztem magam, mert nem bírtam többet tenni annál, mint, hogy törölgettem a homlokod és fogtam a kezed. Az egész szülés alatt hatalmasat nőttél a szememben, azt kibírni, amit te, nem lehetett egyszerű. Ott derült ki, hogy mennyire erős vagy - gondolom az összes nő ilyenkor hihetetlenül odateszi magát.

G: Az egész alatt mi volt a legjobb dolog, amire viccesen gondolsz vissza?
T: Az első mikor mondta Böbe, hogy csinálja a gátmetszést, mert már ott tartunk, hogy jön a baba. Akkor már több nővérke is volt bent. Mikor felhúztuk a lábadat és elkezdtél nyomni, csak egy nagy placcsanást lehetett hallani. Telibe verted az egyik nővért azzal a véres, nyálkás cuccal. A másik pedig, ami visszagondolva nagyon jópofa, hogy veled együtt csináltam mindent: levegőt vettem, nyomtam. Böbe azt mondta, hogy jó kis csapat vagyunk.

G: Mikor megláttad a kislányt, mi volt az első gondolatod?
T: Gyönyörű... és elsírtam magam.

G: Milyen volt az első érintés? Milyen volt a kezedben tartani őt?
T: Ez nekem már rutinszerű volt, a 3 öcsém végett tudtam, hogy milyen érzés lesz. Ennek ellenére teljesen más érzés volt őt a karomba venni. Tudni azt, hogy belőled és belőlem van összegyúrva. Nagyon jó volt, őszintén.

G: Hogy érezted magad a szülés után?
T: Én jól! Boldog voltam. Azóta is jó minden.

G: Hogyan teltek az azt követő napok?
T: Berúgtam rendesen mind a 3 tejfakasztón, amit szerveztem.

G: Milyen volt, mikor hazahoztál minket?
T: Baromi jó volt, hogy végre már mind a ketten itthon lehettetek velem. Gyönyörködhettem a pici lányunkban, hozzád bújhattam. A legjobb érzés, hogy magam mellett tudhattalak titeket.

G: Neked milyen volt az első éjszaka a kicsivel?
T: Tök jó volt, nekem tetszett. Igaz, vigyázzban álltam, hogy ha bármi van, ott teremjek azonnal. Volt mikor még előbb felugrottam, mint te.

G: Most 4 hónapos Zoé. Mitől félsz a legjobban?
T: Mitől félek a legjobban? Talán attól, ha majd már nagyobb lesz, és hozza haza a pasikat, hogy le kell mindet ütnöm. Akkor már nem apa lesz a mindene.

"Nekem nem ciki a gyerekemet kenguruban vinni!"

G: Vérfater leszel? Balta meg minden?
T: Naná! Beszerzek addig egy sörétest is. Szétkapom a kis mocskokat, akik jönnek.

G: Mi a terved a következő 5 évre?
T: Lakás (bár már az megvan), nyugodt élet, még egy gyerek, új autó... és egy nagyon bolog család.

G: Milyen gyerek legyen a következő, persze, ha lesz?
T: Fiú. Párban szép az élet.

G: Köszönöm szépen, hogy kényszer hatására elvállaltad ezt az interjút! Remélem a te szemszögedből nézve a dolgokat minden kedves olvasó érti, hogy mi zajlik egy férfi fejében akkor, mikor apává válik.
T: Nagyon szívesen, máskor sem! Viccet félretéve azért egy fontos üzenetem van: apának lenni jó! Főleg, ha ilyen szép lányod van, mint nekem. Örülök, hogy apa lehetek!

Boldog Apák Napját Kívánok!

Olyan listákat hoztam nektek, amelyek tartalmazzák azokat a holmikat, amelyekre szükség lesz a kórházban. Ezeket vittem én magammal, de bővíthető, sőt szűkíthető is. Javaslom, hogy a táskákat minél előbb rakjátok össze. Mivel mi január végére vártuk Zoé érkezését, már december közepén össze volt állítva a táska nagy része. Nem baj, ha nincs meg minden elem egyből, de szépen fokozatosan legyen kész, 1 hónappal a várható szülési időpont előtt.

Saját táska

Gyerek táskája

Mint az elején említettem, ezek saját ízlés szerint alakíthatóak, nem kötelező mindent bepakolni, lehet azt is csinálni, hogy aki látogatóba megy, az felvisz minden nap annyi pelenkát vagy ruhát, amire éppen szükség van.

Hazaút

A legjobb, amit tehettek, ha már az utolsó hetekben összeválogatjátok azokat a holmikat, amelyekben haza akarjátok vinni a csemetét. Tapasztalatból mondom, hogy ilyenkor a férfiak nem tudnak odafigyelni arra, hogy mit kellene összepakolni.

A hordozóba/mózeskosárba tegyetek be olyan ruhákat, amelyek az évszaknak megfelelnek. Mivel a lányom téli születésű, és elég csípős idő volt - annak ellenére, hogy nem volt hó - én az alábbiakat válogattam össze:

Nyilván a nyári babáknak nem kell ilyen nagyon durván beöltözni, ott szerintem elég egy: rövid ujjú body, tipegő, pulcsi vagy kardigán, pamutnadrág, sapi és a pici kesztyű, amit a kórházba vittetek. Ezt egyértelműen egyeztessétek le a védőnővel, mert nem akarom, hogy bárkinek a picikéje azért betegedjen le, mert én ilyet írtam.

A legfontosabb a réteges öltözködés, amire nem csak 6 hetes korig kell figyelni, hanem egész életükben. Vigyázzunk a csöppségeinkre!

Gréti ♥

Január 31.-e volt, de még semmi előjele nem volt annak, hogy ki akarna jönni a babánk. Már nagyon vártuk, hogy mikor kell a kórházba menni. A napok csak teltek és közeledett február 6.-a. A nőgyógyász azt a napot jelölte ki, hogy be kell feküdni, ha közben nem akarna kibújni a gyerkőc.

Sajnos úgy döntött, hogy nem siet, így hát anyával mentem be a megadott napon, 10 órakor a megyei kórház szülészeti osztályára. Hosszú várakozás után megkezdődött az adminisztratív munka, majd készítettek egy NST vizsgálatot. Ezután bekerültem az osztályra egy VIP kórterembe.

A szerdai napot az ismerkedés a többi kismamával/anyukával jellemezte, de azon kívül majd halálra untuk magunkat. Szandi is aznap jelentkezett be, és ha ő nem lett volna hasonló helyzetben, nem bírtam volna ki odabent ismerős nélkül.

A csütörtök végre előrelépést hozott: a reggeli NST után kiderült, hogy a nap folyamán megkapjuk mind a ketten az indító zselét. Szandi elég hamar megkapta, de nekem fél napot kellett könyörögnöm, mire este 9-kor az ügyeletes orvos és a választott szülésznőm elvégezték a felhegyezést.

Baromi fájdalmak jöttek ezek után, azt hittem kiszakad a méhem, de Böbe szerint (ő volt a szülésznőm) ezek még közel se voltak az igazi tolófájásokhoz. Egész éjszaka csak ülni tudtam és állni - bár egy kis idő elteltével ezek is kellemetlenek voltak. Sehogy nem tudtam kényelmesen feküdni, de végül 1,5 óra kínlódás után sikerült elhelyezkednem, és össze-vissza aludtam 2-3 órát.

Pénteken ismét vizsgálatokkal indult a nap, délután a szobatársam távozott, így egy kis nyugalom járta át a kórtermet. Szandi 4 óra körül megkapta a második indító zselét, én pedig 5 óra után. Ezt követte egy NST, majd kiküldtek, hogy 8 óra körül menjek majd vissza. Tibi kint ült a várakozóban, és majdnem este 7-ig velem maradt. Iszonyú fájdalmak jelentkeztek. Közben kiderült, hogy a barátnőmnél beindult a szülési folyamat, vagyis a vajúdás.

Olyan rosszul voltam, hogy a kukába kellett hánynom. Sétáltunk is, de attól se javult a helyzet, és majdnem összeestem. Már sehogy nem bírtam lenni, nem volt jó. Közben egyfolytában szivárgott valami, amire először azt mondták, hogy csak a zselé, később kiderült, hogy a magzatvíz volt.

Végül Tibi hazament, én pedig visszacsoszogtam a szobámba. Alig bírtam ki 8 óráig, a következő NST vizsgálatig. Eljött az idő, és ott már látszott, hogy mocorgás van. Ekkor az éjszakás nővér felhívta Böbét, hogy be kell jönni, mert itt szülés lesz.

Visszatámolyogtam a kórterembe, azonnal felhívtam Tibit, hogy sürgősen jöjjön vissza, mert szülni fogok. Utána apa volt a soros, hogy mennie kell a szülésznőért. Anyukámnak és keresztanyumnak interneten írtam hogy akció van.

10 óra tájt megérkezett Böbe, megkaptam a beöntést, és a WC fölött rogyadozva engedtem ki minden felesleget, közben pedig imádkoztam, hogy a gyerek ki ne pottyanjon.

Tibi is befutott, beöltözött, és egyfolytában a kezemet fogta, biztatott. Így visszagondolva is - és akkor is - az volt bennem, hogy nélküle nem ment volna.

Közben Szandi kiáltásai szűrődtek át, majd egyszer csak elhalkultak. Tudtuk, hogy megérkezett a kicsi baba. Viszont előttük még ott állt a nagy meló.

A méhszáj nagyon lassan tágult, de a fájdalom ezzel arányosan nőtt. Minden erőmmel azon voltam, hogy ne kiabáljak, ne sikoltsak, csak fújtattam és morogtam. Folyamatosan biztattak, hogy jól csinálom, minden rendben van, már nincs sok hátra.

Kaptam fájdalomcsillapítót és gázt is, de csak a szuri használt. Olyan szinten kiütött, hogy kétszer is bealudtam a vajúdás alatt. A fáradtság, kialvatlanság is közrejátszott gondolom.

Egyszer Böbét nem találtam, mikor kinyitottam a szemem, utána pedig Tibi tűnt el. Ezek mindössze egy-egy pillanatok voltak.

Nem bírtam feküdni, se ülni, azt hittem szétszakad a derekam. Végül csak a meleg só segített, amit a derekamhoz helyezett a drága szülésznő, és úgy masszírozott. 

Egy végtelennek tűnő idő elteltével meghallottam azt, hogy kezdhetek nyomni, ha érzem a fájásokat. Ekkor már nem bírtam megállni, hogy a tolófájásokat ne kísérje kiáltás. Később mondta Tibi, hogy inkább vonyítottam, mint sem kiáltottam. A fájások jöttek, én pedig minden erőmmel nyomtam. Nem tudom mennyi idő telt el, de csak meghallottam a várva várt sírást.

Megszületett.

A gyönyörű kislányunk végre világra jött. Akkor és ott minden fájdalom elszállt. Elvágták a köldökzsinórt, majd bebugyolálva megkaptuk a picikét. Csupa vér volt, a homlokán és a szemén, valamint a tarkóján tűzfolt vöröslött, amelyeket a szülőcsatornában szerzett.

Éreztem, hogy valami cuppan, utána mesélte csak Tibi, hogy az a méhlepény volt. Megkönnyebbült a testem, mintha minden oda nem illő dolog elhagyta volna az alsó fertályt.

A férjem elkísérte a csecsemős nővérkét, hogy megmérjék, illetve hogy rendbe rakják a gyereket.

Böbe odaállt mellém, megpuszilgatott, hogy nagyon ügyes voltam. Ezután elkezdte összevarrni a gátmetszés és a szülés után megmaradt sebeket.

A szülész-nőgyógyász orvos átnézett hozzánk, megkérdezte, hogy minden rendben volt, majd, mint aki jól végezte dolgát lelépett.

Visszatértek: a csecsemős nővérke, a kicsi babuci és a férjem, akinek sugárzott arca a büszkeségtől, de a könnyek maradéka még ott csillogott a szeme sarkában.

Megfogtam a kislányt, aki tiszta ruhát, pelenkát, és karszalagot kapott, amelyen jól látszott a neve: Balázs Zoé Rebeka.

Egy kis segítséggel, de sikeresen megetettem őt, Tibi pedig megbüfiztette.

A 2-3 óra csak úgy elröppent, a lányunkat elvitték, Tibi kiment a szülőszoba előtti folyosóra, Böbe pedig segített beleülni a tolókocsiba, amit nekem hozott.

Hajnali 4 múlt, mire kitolt a szülőszobából, kint pedig anya és apa idegesen vártak. Gyenge és fáradt voltam, de láttam rajtuk, hogy nagyon boldogok, és büszkék voltak ők is.

Elhelyezkedtem az ágyon, Tibi ott volt velem a szobában, míg úgy nem éreztem, hogy elalszok. Aztán 5 vagy 10 perc is eltelt, magamra hagyott, hazament a szüleimmel, és én mély álom nélküli alvásba merültem.

Gréti ♥