Elköltöztünk
by
gréti24
- 15:22
Régi a téma, de még 7 hónap elteltével is nagyon erősen él bennem az egész történet.
Ugorjunk vissza 2019 tavaszára, mikor választás elé kerültünk: vagy keresünk magunknak egy otthon, ami a sajátunk, vagy pedig új albérletet kell találni minél előbb. Ez azért volt sürgős kérdés, mert Zoéval nem mehettünk se anyuékhoz, se anyósomékhoz - nem azért költöztünk el tőlük, hogy visszakunyeráljuk magunkat, hanem, hogy a saját életünket tudjuk élni. Így hát elkezdtük keresgélni interneten, ismerősökön, ingatlanközvetítőn keresztül.
Március vagy április volt, mikor 2 lehetőség jött szembe velünk, ráadásul mind a kettő itt a környéken volt. Az első megtekintése után úgy döntöttünk, hogy tök jó helyen van, illetve nem kell rá túl sokat költeni, úgyhogy szerettük volna megvenni. Végül nem mellettünk döntöttek, mert az ügyintézés akár egy hónapot is igénybe vehetett, a másik érdeklődő pedig készpénzzel érkezett, szóval nyilván ő volt a jobb megoldás a gyors eladás érdekében.
A második lakással is jól jártunk volna, de azzal bonyolultabb lett volna a helyet, és körülbelül albérlőként tudtunk volna ott lakni.
Teljesen el voltunk keseredve, hogy mi lesz most, a gyerekkel nem mehetünk az utcára. Annyira megviselt ez az időszak, hogy attól féltem még a tejem is elapad az állandó stressz miatt. Az idegeskedés kihatott a házasságunkra is, mert a szokottnál is többször kaptunk össze semmiségeken.
Mikor kezdtük feladni az egészet akkor ránéztem az internetes hirdetésekre, s legnagyobb meglepetésünkre belefutottunk egy ismerős lakás képébe. A falszomszédunk a napokban töltötte fel a hirdetést, és egyből kaptunk a lehetőségen. Átvágtattunk hozzájuk, kikérdeztük őket, hogy valóban költözni készülnek, mert ha igen, minket nagyon érdekelne a lakás.
Ezután megállapodtunk, és elkezdődtek az ügyintézések. Hetekig a bank és az ügyvédi iroda között rohangásztunk ügyintézni, majd fél hónap elteltével ott tartottunk, hogy akkor uccu neki, írjuk alá a papírokat. Ahogy ezzel megvoltunk, a földhivatalba bejegyezték a tulajdonosváltást és a többi, gyakorlatilag a miénk volt már a lakás. És mégse! A tulaj ugyanis olyan helyzetbe került, hogy a ház - amit lefoglalóztak - egy olyan idős hölgy tulajdonában állt (nyaralóként használta csak), aki iszonyúan lassú volt az egész lebonyolításban. Szóval júniusban megtörtént az utalás a mi részünkről, de a költözést csak augusztus elején tudtuk megoldani, mivel az előző tulaj úgy bírt kiköltözni.
Ezután megállapodtunk, és elkezdődtek az ügyintézések. Hetekig a bank és az ügyvédi iroda között rohangásztunk ügyintézni, majd fél hónap elteltével ott tartottunk, hogy akkor uccu neki, írjuk alá a papírokat. Ahogy ezzel megvoltunk, a földhivatalba bejegyezték a tulajdonosváltást és a többi, gyakorlatilag a miénk volt már a lakás. És mégse! A tulaj ugyanis olyan helyzetbe került, hogy a ház - amit lefoglalóztak - egy olyan idős hölgy tulajdonában állt (nyaralóként használta csak), aki iszonyúan lassú volt az egész lebonyolításban. Szóval júniusban megtörtént az utalás a mi részünkről, de a költözést csak augusztus elején tudtuk megoldani, mivel az előző tulaj úgy bírt kiköltözni.
Mivel a mi főbérlőnk nem siettetett minket a kiköltözéssel, így nem okozott gondot a lakhatás. Szimplán annyi volt a bibi, hogy júliusban el kellett kezdenünk a törlesztést a bank felé egy olyan lakásra, amit nem is használtunk, viszont az albérleti díjat is fizetnünk kellett. Mellette persze még spórolni is kellett, hogy mindent meg tudjunk venni. Ezt az időszakot is nehezen viseltük, de már nagyon vártuk az új otthonunkat.
Amint kiköltöztek az előző tulajék azonnal felmértük mikre lesz szükségünk. Tibi és apa megállapították, hogy egy egyszerű tisztasági festésre lesz szükség több helységben, de akadt egy pár hely, ahol javítani is kellett a falat. A hálószobába szőnyeget, festékeket és gipszet, valamint egyéb kiegészítőket vásároltunk. Mivel a lámpáknak is híján voltunk azokat is be kellett szerezni, valamint a vezetékek is eléggé le voltak strapálva, ezeket is muszáj volt felújítani.
A fiúk 4 nap alatt helyrevágták a kéglit és nagyrészt csak a takarítás volt hátra. Ahogy azzal is végeztünk a szombati napon már csak a szőnyeget kellett letenni, illetve a kevésbé szükséges holmikat átpakolni. Vasárnap zajlott a tényleges költözés, mikor átkerültek a konyhai, fürdőszobai gépek, szekrények. Utána jött a mi szobánk és a gyerek szobája: ágyakat, szekrényeket, ruhákat pakoltunk. Körülbelül a délutáni órákra tudtunk lepihenni, hogy végre kész lettünk! Mellette persze a másik lakást is ki kellett takarítani, átnézni, hogy nem-e maradt ott bármi.
Szóval 7 nap alatt összehoztuk a lehetetlent: elköltöztünk! A saját lakásunkba!
Persze még meg kellett találni a helyünket, hiszen kicsit idegen érzés volt számunkra a tudat, hogy ez a miénk, hogy kényelmesebben tudunk mozogni a szobák közt is. Takarítani és tenni való is akadt még hetekkel később is, mert mindig találtunk ki valami változtatni valót a dolgok elrendezésében.
Tehát így zajlott röviden a költözésünk. Nem volt zökkenőmentes, de mindenért kárpótolt minket az, hogy végül révbe értünk!
Gréti ❤
