Egy picit visszatérünk az anyuka vonalra, ugyanis egy kedves barátnőmmel sikerült az interjút egyeztetni, így a mai mamink Szalanics Rita. Ritussal a #összefognimenő kampány során ismerkedtünk meg, és azóta is nagyon jó kapcsolatot ápolunk egymással. Két kisfiú, Zsolti (Tolti, 3 éves) és Vince (Mincu, 1 éves) büszke anyukája. A konyha a kedvenc helye, főleg, ha evésről van szó! Viccelek! Imádja a könyveket és nagyon jó kis ajánlókat találhattok az insta profilján. Igazán jó humora van, persze érteni is kell! 😂
Fogadjátok szeretettel Rita beszámolóit mindkét terhességéről.
Hogyan derült ki, hogy várandós vagy?
Toltival - Nagyon beteg voltam (de nem terhességi tünetek kínoztak), és másnap orvoshoz készültem. Késett pár napot is, és mivel tudtam, hogy a doki rá fog kérdezni nem vagyok-e várandós mielőtt felírna bármit is, hogy bizton állíthassam neki, hogy "Nem", csináltam egy tesztet. Biztos voltam benne, hogy negatív lesz....😌 Pozitív lett! Sokkot kaptam...😳
Mincura már fél évet vártunk, mikor én kezdtem feladni a reményt. Mondtam Apjoknak, hogy megyek állást keresni, megyek vissza dolgozni. De előtte rápillantottam a naptárra. Aznap kellett volna megjönnie. Csináltam egy tesztet. Biztos voltam benne, hogy negatív lesz....😏Pozitív lett! Majd' kiugrottam a bőrömből! 😁
Párod/férjed, hogy reagált a hírre?
Toltival - Szóval én csak ültem ott az albérletünk mosdójának hideg csempéjén és egy hang nem jött ki a torkomon. Apjok többszöri, hiábavaló szólongatás után rám nyitott. Mikor meglátta az eredményt össze-vissza csókolgatott.🥰 Nagyon örült.😃 Aztán fordult a kocka: bennem napról napra erősödtek az anyai ösztönök, ő meg kétségbeesett. 😐 Hozzátartozik a történethez, hogy elég viharos körülmények között ismerkedtünk meg és szerettünk egymásba csupán 8 hónappal azelőtt.
Megismerkedésünk után négy hónappal, addigi életünket hátrahagyva költöztünk fel a fővárosba. Egy "száz éves" házban béreltünk egy télen nagyon hideg és gyakran penészedő😕 minigarzont, amit olyan munkából fizettünk, melyet hirtelen találtunk. Nem a képesítéseinknek megfelelőt, nem is túl jól fizetőt. A körülmények tényleg nem voltak a legjobbak egy baba érkezéséhez. 🙁 Végülis a szeretet legyőzte az aggályokat, 😊 és még Tolti megszületése előtt lett jólfizető állása és -segítséggel(!)- saját lakásunk is. Egy jó meleg! 🤗
Mincunál - Számon kértem, hogy ő miért nem örül úgy mint én (mint egy idióta😅😆), hogy mégis sikerült. Mire ő a mellkasán dobolva azt mondta: "Én tudtam, hogy sikerülni fog!"😄
Mikor kiderült, hogy kisbabát vársz, mire számítottál: kisfiút vagy kislányt hordasz a szíved alatt?
Toltinál az első perctől éreztem, hogy fiú. 🙂 Mincunál viszont lövésem sem volt. Bevallom, kislányt szerettünk volna. 🙂
Voltak rosszullétek? Mennyi ideig tartott? Hogyan viselted?
Toltival az első trimeszterben voltak reggeli émelygéseim, amiket én olyan nagyon szörnyűeknek éltem meg. Amíg nem jött Mincu, és mutatta meg, mi az igazi rosszullét!😅 Vele az első időszakban szűnhetetlen fejfájás, állandó hányinger gyötört, alig bírtam enni, mert az ételnek már a látványától is rosszul voltam. 😩 Este meg nem tudtam aludni, mert éhes voltam... 😑
Emlékszel rá, hogy mikor mozdult meg először? Milyen élmény volt ez számodra?
Toltira már nem emlékszem, hogy mikor. 😕 Azt tudom, hogy másmilyennek képzeltem. Mintha pillangók repdestek volna a hasamban! 😊
Mincu a 14. héten. Csodás volt! 🙂
Kívánós voltál?
Nem voltam egy ízre rákattanva. Érdekes viszont, hogy Toltival a kínai, ilyen bundás húst kívántam nagyon és a banánt. 😶 Pedig azelőtt utáltam mindkettőt és születése óta sem tudok újra rájuk nézni. 😖 Mincuval a rántotthús volt a mindenem, pedig amúgy nem vagyok nagy húsos. 🤷♀️
Milyen volt az első UH?
Mármint a 12 hetes? Toltivan nagyon meghitt. 😊 Jött Apjok is természetesen. 🙂
Mincuval kellemetlen. Tolti is bejött velünk és hát izgett-mozgott - mint egy két éves gyerek 😏 - mire
a szonográfus hölgy kiküldte az apjával. Hallottam szegénykém, hogy ordít utánam. Legszívesebben otthagytam volna a vizsgálatot, de hát Mincut is látnom kellett. 😕 Többet ahhoz a hölgyhöz nem mentünk.
Mikor mutatta meg magát?
Tolti a 12. héten azzal fogadott! 😆 Mincu pedig a 20. héten. Én akkor még reménykedni akartam, hátha lány, ezért megkértem a szonográfust, hogy ne árulja el nekem, hanem írja fel egy cetlire Apjoknak, mert ő meg már nagyon szerette volna tudni. 🙂 Így ő, és őáltala az összes rokon, barát tudta.... és mélyen hallgattak.😄 A hetedik hónapba lépve kérdeztem csak rá. Aztán érdekes, hogy semmi csalódottságot nem éreztem, hogy fiú. 🙂 A várakozás rosszabb volt.
Mikor hagytad abba munkát?
Toltival félidőig dolgoztam, vendéglátásban, állómunkát, 14-16 órákat egy nap. Azt hittem bírom, de mikor másodjára jelzett a baba, hogy nem, azonnal abbahagytam. Mincuval ugye már itthon voltam.
Küzdöttél vizesedéssel?
Toltival sajnos igen. Ő szeptember elejei és az a nyár különösen meleg volt.🥵 Hát még úgy, hogy ketten voltunk! Nem tudtam nagyon mit tenni, innom ugyanúgy kellett! 😐 Pócoltam a lábam.
Szedtél valamilyen vitaminokat, homeopátiás készítményeket?
Mindkettővel csak a Czeizel vitaminokat és magnéziumot.
Szülésznőt fogadtál vagy orvos vezette le a szülést?
Nem volt fogadott orvosom, sem szülésznőm, az ügyeletesek vezették le a szüléseket. Ennek ellenére, egy szülésznőt leszámítva, aki Tolti születésekor csak a kitolástól volt jelen és iszonyat bunkó stílusban beszélt velem, mindenki nagyon profi, segítőkész és kedves volt.
Már a kórházban feküdtél vagy otthon indult be? Hogy zajlott a szülés? Természetes szülés volt, vagy császároztak?
Toltit jócskán túlhordtam, ezért be kellett indítani a szülést. Oxitocint kaptam, a doki tágított, burkot repesztett, ő forgatta be a babát, és a kitolásra is rásegített, nyomta a hasamat. Tizenkét órát vajúdtam. A nyolcadik óra után, mikor már összefolytak a fájások - tudtuk, hogy még messze a vége - EDA-t is kértem. Az egy nagyon jó cucc!🙏
Tehát inkább szülesztésnek nevezném a történetet. 😕 Nem azt éreztem, hogy azt éreztették velem, nem tudok szülni, vagy hogy megalázták a testemet - mert ilyen kommenteket olvastam, hasonló szüléstörténetek alatt.🙁 Én tényleg hálás voltam, hogy segítettek épségben világra hozni a gyermekem.
Igaz, Mincunál nagyon drukkoltam, hogy idejében beinduljon a szülés,🙂hogy a maga természetességében élhessem meg folyamatot. És úgy is lett!🙂Reggel fájásokra ébredtem. Nyolc percenként jöttek először, úgy emlékszem, majd hat, négy... Nyolc órára mentem Ctg-re. Előtte megnézett egy orvos, szűk egy ujjnyira voltam kitágulva. Az egy órás Ctg-s vizsgálat végére már kettőre.😳
Most nem kellett oxi, nem voltam ágyhoz szegezve, és ez nagyon jó volt, mert beleállhattam a fájásokba. Nekem így könnyebb volt. Délre már elviselhetetlen volt a fájdalom, EDA-t kértem. Előtte infúzióra kötettek, s mire az lecsepegett, mire megkaphattam volna az érzéstelenítőt már Mincu bújni akart kifelé. Gyorsan burkot repesztett a szülésznő és nagyjából tíz tolás után, délután kettőre megszületett a második kisfiúnk. 🙂
Apjok mindkettőjük születésénél mellettem volt, természetesen.❤ Nélküle biztos, hogy szörnyűségesebbnek éltem volna meg a szüléseket.
Mennyi időt kellett a kórházban töltenetek?
3-3 napot.
Milyen volt az első napotok, estétek a picivel otthon?
Húzós.... mindkettővel.😧
Mi volt az első babaholmi, amit beszereztél, kaptál?
Toltinak egy kockás ing. Még januárban vettem neki, majd az első Karácsonyára.😄Mincunak talán a hazahozós szettje volt az első.
Terveztek még a jövőben kistestvért?
Én, mióta Mincu nagyjából átalussza az éjszakákat, újra érzek magamban energiát, vállalnék még😅, de Apjok nem szeretne.🙁 Szóval nem. Ameddig meg nem győzöm!😆 Csak viccelek...Vagy nem?🤔😄 Az tuti, hogy a következő két évben biztos nem.
Gréti ♥
