A mai nappal kezdetét veszi a projekt egyik alágazata. Három szuper ikres anyukával beszéltem az interjúról, és képzeljétek mind igent mondtak. Nagy boldogság ez számomra! 😀
Az első ilyen személy: Dobránszky Anita,😍
Anita az Instagramon egy remek kezdeményezést indított el, mely keretében a jelentkezők egymás között küldenek könyveket - persze, amit a másik gyerkőce szeret -, persze a párok kilétéről csak Anita tud, hisz ő állítja az egészet össze. Ismertek engem, még szép, hogy jelentkzetem, hiszen Zoé is szereti a könyveket falni (értsd úgy hogy megenni!), és az ikrekről készült cuki fotó is eléggé meggyőzött arról, hogy mennyire jó buli lesz ez!
Úgyhogy a most fogadjátok lélegzet-visszafojtva az első ikres beszámolót!
Hogyan derült ki, hogy várandós vagy?
Óramű pontoságú volt nekem a ciklusom, így amikor pár napja nem jött meg, már sejtettem, hogy kisbabát várok. A páromnak pár nap volt hátra a születésnapjáig, így megbeszéltük, hogy addig várunk a tesztteléssel. A tesztet így 2018. április 10-én csináltuk meg, körülbelül hajnali négy órakor. Akkor még a pároméknál laktunk, ezért akartuk hajnalban megcsinálni, hogy senki ne zavarjon meg minket. Nem mellesleg szinte egész este nem aludtam izgalmamba - a párom se-, így még a tervezettnél is korábban keltünk.
Elmentem egy pohárba pisilni, hogy a szobába majd együtt belemártjuk a tesztet. Miután belemártottuk, elvittem kiborítani a többit. Még ki sem értem a szobából, már szólt a párom. Fél másodperc se kellett és ott volt az a két csík, ami az egész életünket megváltoztatta. Alig hittünk a szemünknek.
Párod hogy reagált a hírre?
Mivel mind a ketten nagyon szerettünk volna kisbabát, így ugyanúgy örült neki, mint én. Miután ott volt a teszt a két csíkkal csak álltunk egymást átölelve és mind a ketten sírtunk örömünkben. Szerintem abban a pillanatban igazán sem ő, sem én nem fogtuk fel, hogy ez tényleg velünk történik és kilenc hónap múlva szülők leszünk. Mai napig csodának érezzük, hiszen ez volt az első hónap, amikor próbálkoztunk a babával, és az, hogy elsőre sikerült, ráadásul rögtön két baba is, hihetetlen volt.
Mikor kiderült, hogy kisbabát vársz, mire számítottál: kisfiút vagy kislányt hordasz a szíved alatt? Mikor még nem tudtad, hogy iker babáid lesznek.
Tudom hihetetlen, de az elejétől fogva tudtam és éreztem, hogy ikrek. Még nem is próbálkoztunk és mondtam a páromnak, mi lesz, ha ikrek lesznek. Ő elhessegetett, hiszen a családunkban nincsenek ikrek és biztos nem lesz nekünk sem. Sőt, azt is tudtam, hogy egy kislány és egy kisfiú lesz, pedig volt olyan ultrahang mikor azt mondták, hogy kettő kisfiú, de mivel nem volt kettő fiú nevünk, így mondtam, hogy kizárt. Számomra a nemük, így nem volt meglepetés, sokkal inkább egy megerősítés, hogy jók a megérzéseim. 😉
Voltak rosszullétek?
Nem volt egyáltalán rosszullétem. Sokszor emiatt az elején féltem is, hátha elmentek és azért nincsenek, vagy, hogy valami nincs rendben. Az én babavárásom tényleg nem terhesség volt, hanem egy áldott állapot. A legszebb időszak volt az életemben. Mai napig hiányzik a pocakom, és hogy érezzem a mozgásukat bent.
A terhességem alatt végig fitt voltam és aktív. Napi szinten megmásztam a negyedik emeletet, sőt 24 hetes terhes voltam, amikor Athénban voltunk nyaralni és megmásztam az Akropolist is.
Egyedül az állandó pisilés volt számomra kellemetlen. Venci pont a húgyhólyagomat nyomta és amikor rúgott egyet, rögtön pisilnem kellett. Számos kellemetlen pillanat ért emiatt, amin ma már a párommal sírásig nevetünk persze.
Emlékszel rá, hogy mikor mozdultak meg először? Milyen élmény volt ez számodra?
16 hetes terhes voltam, mikor biztosan kimertem jelenteni, hogy őket érzem és nem a beleimet.😀 Aztán, ahogy haladtunk előre olyan bulikat rendeztek, hogy az utcán az emberek is látták, hogy mennyit mocorognak. Imádták kinyomni a popójukat, a könyöküket és a térdüket is. Legaktívabbak akkor voltak, mikor Athénban hajókiránduláson voltunk, akkor megállás nélkül mocorogtak. Minden egyes mocorgásukat imádtam. Ilyenkor tudtam, hogy minden rendben van velük és jól vannak. Egyáltalán nem volt számomra kellemetlen, sőt az egyik legszebb emlék. 💖
Kívánós voltál?
Nem volt olyan étel, amit kimondottan kívántam volna. Talán annyiban változott az étkezésem, hogy terhesség előtt én vegetáriánus voltam, de vashiányos és vérszegény voltam, ezért el kellett kezdenem húst enni, hogy ez rendeződjön. Terhesség előtt próbáltam arra figyelni, hogy mit eszek, de terhesen minden megettem, amit megkívántam. Hiszem, hogyha valaki terhes, akkor azt kívánja, amire a babájának szüksége van.
Milyen volt az első UH?
Az első UH nagyon korán volt nálunk, az ötödik héten. Mikor elterveztük, hogy belevágunk a babaprojektbe kértem időpontot az orvosomnál, mert szerettem volna egy általános vizsgálatot, hogy minden rendben van. Akkor még nem gondoltam volna, hogy az időpontra, úgy fogok érkezni, hogy valaki(k) már lakik(nak) a hasamban. Vizsgálat előtt az orvosom mondta, hogy még nagyon korán vagyunk, így nem biztos, hogy valami is fog látszódni, de a petezsák már akkor látszódott. Az első kérdésem az volt, hogy ikrek e, de mondta, hogy ezt még korai megállapítani, de még bármi lehet.
Mikor derült ki, hogy ketten vannak odabenn?
A második UH-n derült ki. Úgy mentünk oda, hogy reméljük egészséges a magzat és lesz szívhang. Hát egyből volt kettő is. Az orvosom csak annyit mondott, hogy látják, amit én látok?! A párom szólalt fel, hogy: "Ikrek?!" Ezután mondta az orvos, hogy körbe néz, mert ahol ketten vannak, ott hárman is lehetnek. Itt azért kaptunk egy kisebb sokkot.😨 Nagyon örültünk neki, hogy ikrek, bár kellett pár nap mire igazán felfogtuk.
Mikor mutatták meg magukat?
A 12 hetes genetikai UH-n a szonográfus hölgyet megkértem nézze meg, hogy lehet e már látni, milyen neműek. Sajnos a párom erre a vizsgálatra nem tudott elkísérni, ezért megkértem, ha látja akkor egy papírra írja fel. Az kisfiút biztosra látta, a kislányt pedig 90% biztosra. Otthon a párommal együtt néztük meg a papírt és nagyon nagy volt az örömünk. Mind a ketten lányos szülőnek gondoltuk magunkat, így nagyon szerettük volna, ha az egyikük kislány, így hogy vegyes páros, pedig határtalan volt az örömünk.
Volt valami riasztó a terhességed alatt? Hogyan birkóztál/birkóztatok meg vele? Mi volt a baj?
A 9. héten elkezdtem nagyon erősen vérezni. Soha nem felejtem el, vasárnap reggel volt és előtte csütörtökön tudtuk meg, hogy ikrek. Nekem ott minden lepergett a szemem előtt. Első terhességem volt, nyilván rögtön a legrosszabbra gondoltunk. Miután felkeltem és elmentem wc-re, akkor láttam, hogy friss vér szinte ömlött belőlem. Szóltam a páromnak és azonnal indultunk a kórházba. Körülbelül 3 percnyi autóútra laktunk akkor a kórháztól, de az az idő, amíg beértünk örökkévalóságnak tűnt. Végig csak azt hajtogattam magamba, hogy minden rendben lesz.
Előszőr az SBO-ra mentünk, majd onnan vittek fel a nőgyógyászatra. Elmondhatatlanul ideges voltam. Elsőnek egy rezidens nézett meg és nem mondott semmit csak nézte az UH-t. Én végig kérdezgettem, de ő semmit nem mondott. Ezt a mai napig kegyetlenségnek érzem. Majd jött egy orvos. Ő is megvizsgált és mondta, hogy a babák jól vannak, meg is mutatta őket.
Pár napig bent kellett maradnom a kórházban, mert egy hatalmas heamatoma volt a méhemen. Feküdni kellett végig, csak wc-re kellhettem fel. Szerencsére a 14. hétre teljesen felszívódott és onnantól gondtalan volt a terhességem.
Ez az időszak szerintem mind a kettőnket megviselte. Féltünk, hogy elveszíthetjük a babákat, de szerencsére jól alakult minden.
Mikor hagytad abba munkát?
Úgy terveztem, hogy őszig dolgozok, majd amikor kiderült, hogy ikrek mondta az orvosom, hogy minél előbb abba kellene hagynom, mivel egészségügyben dolgoztam és az plusz veszélyforrást jelentett. Mondta, hogyha nagyon szeretnék, akkor maximum a 16. hétig dolgozzak. Ez csütörtöki nap volt, amikor meg tudtuk, hogy ikrek. Majd vasárnap ugye kórházba kerültem, onnantól pedig veszélyeztett terhesnek minősültem, így onnantól nem dolgoztam. Tehát a kérdésre válaszolva a 9. hétig dolgoztam.
Küzdöttél vizesedéssel?
Szerencsére sem vizesedéssel, sem másmilyen problémával nem kellett küzdenem.
Szedtél valamilyen vitaminokat, homeopátiás készítményeket?
Femibiont szedtem az elejétől kezdve, miután véreztem kaptam progeszteront is, amit a 12. hétig szedtem, illetve az egész terhességem alatt szedtem magnéziumot is.
Hogyan telt a vizsgálatok közti idő?
A vizsgálatok között ugyanúgy éltem az életem, mint előtte. Mivel ikerterhesség volt, így alapból gyakrabban volt vizsgálat, mint azoknál, akik egy babával terhesek. Én nagyon féltettem őket, így vettünk magzati szívhangfigyelőt, amivel hetente kétszer meghallgattuk őket, illetve akkor, amikor már jó ideje nem éreztem őket. A 9. héten történtek miatt elég parás lettem, így amikor fél napig nem éreztem őket, már beparáztam teljesen. Olyankor mindig meghallgattam őket és megnyugtatott, hogy hallottam a kis szívverésüket. Ebben az időszakban költözünk, így volt teendők bőven.
Szülésznőt fogadtál vagy orvos vezette le a szülést?
Programozott császárra készültünk az elejétől fogva. Ikerterhességnél a természetes szülés szintén kockázatosabb és én semekkora kockázatot nem szerettem volna. Mivel a császármetszést az orvos csinálja, így azt mondta, hogy szerinte felesleges szülésznőt fogadnunk, de ha szeretnénk, akkor szívesen ajánl. Úgy döntöttünk, hogy nem fogadunk. Majd mikor másképp alakultak a dolgok, elgondolkodtam, hogy lehet még is kellett volna, de a párom szerencsére végig velem lehetett, így nem bántam meg, hogy nem fogadtunk.
A kórházban azok mellé is beosztottak egy szülésznőt, akiknek nem volt fogadott. Szerencsére nagyon aranyos szülésznő került mellém, aki néha rám nézett, ha kellett valami segített. Nekem ennyi bőven elég volt. Szerintem így teljesen mértégben át tudtuk élni az egész helyzetet, tényleg mindenben számíthattam a páromra. Ez volt annak az útnak a vége, mielőtt családdá váltunk.
Hogyan indult be a szülés? Kórházban feküdtél vagy otthon voltál?
34 hetes terhes voltam. Péntekről szombatra jött egy nagy hidegfront. A hasam elkezdett keményedni és görcsölt. A párom arra kelt fel, hogy nagyon mocorgok, ő mondta, hogy menjünk be a kórházba. Nem gondoltuk, hogy szülni fogunk, így naivan a nőgyógyászatra mennünk, onnan pedig felirányítottak minket a szülészetre. A véletlen műve volt, hogy akkor este pont az én orvosom volt ügyeletbe, így fel is hívták és megvizsgált. Elvittek szülőszobára és magnéziumot kötöttek be infúzióban. Azt mondta két lehetőség van, ha segít és elmulasztja az összehúzódásokat, akkor nem szülünk, ha nem segít, akkor viszont szülünk.
Nem számítottunk rá, hiszen pont ezen a hétvégén költöztünk volna el a pároméktól és a gyerekek szekrénye is ezen a héten érkezett meg, szóval még azt is össze kellett szerelni.
Szerencsére segített a magnézium. Mondta az orvosom, hogy a cél az, hogy minél tovább benn tartsuk őket. Innentől nem mehettem haza. Összesen két éjszakát töltöttem a szülőszobán, majd a nőgyógyászatra lekerültem. Innentől három hetet bent feküdtem a kórházba várva, hogy a manók ki akarjanak jönni. Ez az időszak volt számomra a legmegterhelőbb. Otthon is bőven lett volna tennivaló és az orvosok sem voltak valami kedvesek. Minden vizit alkalmával megkérdezték meddig szándékozom még itt bennt lenni. Mintha rajtam múlna, hogy a gyerekek mikor jönnek ki. A protokoll szerint a 38. hétig nem indíthatják be a szülést. 37+5 hetesen, vasárnap a CTG-n látszódtak fájások, amiket én nem éreztem. Ekkor az ügyeletes orvos azt mondta lehet, már ma meg lesznek a babák, de ők nem jöttek. A nagy napot ezen a vasárnapon jelöltük ki az orvosommal. Napra pontosan a 38. héten, egy keddi napon indították be a szülést.
Hogy zajlott a szülés?
Maga a szülés számomra egy nagyon pozitív élményként maradt meg. Úgy volt megbeszélve, hogy 9-kor visznek fel a szülőszobára. Anyukám és a párom fél nyolcra jöttek be, hogy segítsenek felmenni. Végül úgy alakult, hogy teltház volt a szülőszobán és csak 10 óra körül mentünk fel. Bekötötték az oxytocint, ami nálam semmit nem indított be. A CTG mutatta a fájásokat, de én semmit nem éreztem. 11-11:30 körül a párom is bejöhetett hozzám a szülőszobába és innentől végig velem is lehetett. 3 üveg folyt le, de én nem éreztem igazi fájást. Majd 13 óra körül jött az orvosom és mondta, hogy folyassák gyorsabban az oxytocint és 13:20-kor burkot repesztett. Innentől megindultak az igazi fájások. Nem engedtek felkelni, mert így is folyamatosan lerúgták magukról a CTG-t a manók és örültek, hogy megtalálták őket. Így viszont a gravitáció sem segített és nagyon lassan tágultam. 16 óra körül mondta az orvosom, hogy van most valaki a műtőben, de ha végeznek, akkor bemegyünk mi és megcsinálja a császárt. Ekkor engedtek felülni. Mielőtt mentünk volna a műtőbe még megvizsgált és segített is a gravitáció, csak annyit mondott szülünk.
Innentől minden olyan gyorsan felgyorsult. Hirtelen ott állt velem szembe körfalat 5 orvos, 5 szülésznő, 3 tanuló és 2 csecsemős nővér. Végül 17:20-kor megszületett spontán, természetes úton kisfiam, Vencel és ott családdá váltunk. Párom vághatta el a köldökzsinórt és csak azt hajtogatta, hogy milyen gyönyörű. Vencit láthattam ekkor, körülbelül egy perc erejéig. Majd UH-t csináltak és burkot repesztettek Jankánál is. A 30. héten már befordultak mind a ketten, ekkor jött szoba a természetes szülés. Mondta az orvosom, hogy 1 millióból egy eset van, hogy a második baba kifordulna. Éreztem, tudtam, hogy én leszek az az egy. Mihelyt burkot repesztettek Janka elfordult harántba. 3 orvos is próbálta visszafordítani, de Janka nem akart befordulni, ő csak a kezét dugdosta kifelé, így hirtelen megint felgyorsult minden, átraktak másik ágyra és már toltak is be a műtőbe. Végül 16 perc különbséggel, 17:36-kor megszületett császármetszéssel kislányom, Janka is. Már nem volt idő érzéstelenítésre, így altattak. Mikor felkeltem csak annyit kérdeztem, hogy minden rendben van-e Jankával. Mondták, hogy igen, de engem éjszakára levisznek a szubintenzívre.
Mai napig bennem rettenetesen mély nyomot hagyott, hogy nem láthattam a kislányomat egyetlen percre sem. Másoknak órák jutnak, de nekünk egy perc sem jutott. Mindentől függetlenül egy nagyon szép emlékként maradt meg bennünk ez a nap, amire szívesen gondolunk vissza.
Mennyi időt kellett a kórházban töltenetek? Lelkileg mennyire viselt meg titeket a pároddal?
A szülés után 5 napot kellett bent lennünk a kórházba a császármetészés miatt. Az első nap azért volt rossz, mert amíg bennem volt a cső, addig iszonyatosan fájt a sebemnél. Utána meg a segítség hiánya miatt volt nehéz. Szigorúan látogatási időben jöhettek csak be látogatóba és első gyerekes szülőnek lenni két babával nem volt egyszerű. Anyukám ameddig csak tudott bent volt és segített. Párom délutánig dolgozott, ő csak utána tudott bejönni hozzánk, akkor viszont maximálisan segített, amiben csak tudott. A kórházból minél előbb haza szerettem volna menni. Nagyon sok volt ez a négy hét, amit bent töltöttem, minél előbb otthon szerettünk volna lenni együtt négyen, mint egy család.
Mi volt a legpozitívabb, és mi a legnegatívabb élményetek a kórházban?
A legpozitívabb az volt, hogy a győri kórház csecsemős nővéreiről én kb. csak rosszat hallottam, viszont velem nagyon aranyosak és segítőkészek voltak. Nem kellett könyörögni nekik semmiért, bármi kellett rögtön segítettek, a kérdéseimre pedig készségesen válaszoltak.
A legnegatívabb pedig a szülés előtti időszak volt, amit a kórházban töltöttem. Nagyon sokszor negatív megjegyzéseket kaptam, hogy már szülhetnék, mert csak az UH zselét fogyasztom. Szülés előtti vasárnap az egyik orvos pedig olyan durván vizsgált meg, hogy elment a nyákdugó is, mint utólag egyik nővér mondta, hogy valószínű azért, mert tágítani akart, hogy beinduljon a szülés. Nem értettem, hogy érezte, hogy ehhez joga van, mikor nem is ő az orvosom és senki nem is kérte erre.
Milyen volt az első napotok, estétek a picikkel otthon?
Vasárnap jöhettünk haza és mind minden szülő, mi is szerettünk volna mindent tökéletesen csinálni. Ehhez képest, így utólag belegondolva sok vicces pillanatunk volt. Például a fürdésnél már kezdődtek a bajok, ugyanis a kiskád aljában volt kitekerhető dugó, nos az nem volt jól betekerve és ahogy bevittük a szobába a kádat kifolyt a víz. Már Venci le volt vetkőztetve, így jobb ötletünk nem támadt, mint raktunk a kád alá egy lábost.
Késő délután mehettünk haza a kórházból, így sok időnk nem volt együtt, mert másnap a páromnak mennie kellett még dolgozni. Ott még pár napot kellett mennie és utána már otthon volt velünk, több mint 2 hetet. Igazából nagyon fura volt, hogy hirtelen négyen voltunk, csak ültünk és néztük minden apró mozdulatukat és próbáltuk megismerni őket, valamint örültünk, hogy négy hét után vége mi is együtt lehetünk. Az éjszakák is jók voltak.
A kórházban köteleztek rá, hogy 3 óránként mindenképpen egyenek, ha kell keltsem is őket. A három óránkénti etetés miatt szinte már itt kialakult a napirendünk is, mert mindig ugyan arra az időpontra jött ki minden.
Mi volt az első pár babaholmi, amit beszereztél, kaptál?
Nagyon sokáig nem vettünk semmit babonából. Mikor kiderült, hogy terhes vagyok, akkor találtam az utcán 10 eurót és megbeszéltük, hogy az első dolgot nekik abból fogjuk venni augusztusban Athénban, mikor nyaralunk. Végül ott vettünk nekik egy rózsaszín és egy kék plüss pingvint, ami a mai napig az ágyukban van. Azonkívül Athénban találtunk egy nagyon jó áruházat, ahol rengeteg cuki dolog volt nagyon olcsón, így ott vettük meg nekik az ágyrácsvédőt, plédeket, törölközőket, néhány játékot, zoknikat és ruhákat is. Annyi mindent vettünk hirtelen, hogy kellett vennünk egy bőröndöt is, amiben haza hoztuk ezeket. 😆
Terveztek még kistestvért?
Erre a válasz egy határozott igen! Én már rég belevágtam volna, de a párom szeretne még vele várni kicsit. Sokszor viccelődünk, hogy megint ikrek, vagy hármas ikrek lesznek. Biztos vagyok benne, hogy ez a két kis manóka, nagyon jó testvér lesznek. Mikor látnak babakocsit mindig mondják, hogy baba meg odamennek, hogy megnézzék. Szóval reméljük, hogy lassan elérkezünk oda, hogy belekezdjünk egy újabb babaprojektbe.
Gréti ♥
