Mint látjátok, lassan visszaáll a rend, és kéthetente hétfőnként tudok jelentkezni. Szerencsére mióta Zoét hamarabb le tudom tenni aludni este, picit felszabadul 1-2 óra, amit még hasznosan tudok tölteni.

Nagyon irigylem azokat az anyukákat, akiknek jól alszik a gyerkőc, akár napi kétszer is tud pihenni. Sajnos nálunk ez már nagyon régóta nem működik, hamar be kellett vezetnünk (9 hónaposan) az egyszeri alvást. A mai anyukánk most éppen szerencsésnek mondhatja magát, hiszen kislánya, Nara annyira ügyesen aludt, hogy a válaszokat 1 óra alatt sikeresen el tudta nekem küldeni Adri.

Az Instagram profilomon végeztem egy rövid közvéleménykutatást, amelyben arra voltam kíváncsi, mennyire szeretitek a várandós történeteket. Elég szép számban jött válasz, természetesen mindenki pozitív reakciót adott. Ezen kívül feltettem azt a kérdést, hogy kik lennének azok az anyák, akikre kíváncsiak volnának. Pár anyát már előtte megkerestem, az ő nevük felmerült, de volt olyan, akit terveztem még keresni. A legnagyobb meglepetésemre privát üzenetet kaptam Adritól - akit feltüntettek, mint várt személyt -, hogy ő nagyon szívesen mesélne a várandósságáról. Kapva kaptam az alkalmon!

Nem húzom az időt, következzen Adriennel való beszélgetésünk.

  

Hogyan derült ki, hogy várandós vagy?

Kezdem az elején egy kis háttér sztorival. 5 hosszú évig vártunk erre a kis csodára, sajnos valami probléma volt nálam, de az orvosok nem tudták megmondani mi az. Össze-vissza volt a menstruációm, sokszor hónapokig semmi. Majd egy baba-mama csoportban olvastam egy tea-kúráról és adtam neki egy esélyt. Már az első hónapban pontosan megjött és ez így volt utána minden hónapban... többszáz negatív tesztem volt az évek alatt, néha úgy éreztem feladom. Kicsit több mint fél évig ittam a teákat, életmódot váltottam. Elfogyott a teám és akkor még Angliában éltünk, ott meg elég nehéz volt bármit megvenni csak úgy boltban, így abbahagytam, lesz ami lesz alapon. Hála továbbra is be állt a rend.

2018 őszén terveztük, hogy jövünk  haza karácsonyozni. Novemberben jött meg utoljára, december 15.-én indultunk haza, akkor már manó a pocakban volt csak nem tudtunk róla. Zolinak mondtam, hogy x napja késik, szerintem megint kezdődik a baj és kezdhetem előröl a teákat. Ő rávágta, hogy szerinte terhes vagyok. Én nem hittem el. Majd egyre többször éreztem reggelente enyhe hányingert pár percig. Egyik nap mondtam anyukámnak hozzon egy tesztet, hátha! Megcsináltam. Negatív. Elakartam dobni, de jött egy megérzés és újra megnéztem. Hoppá két csík! Gyors megmutattam anyunak ő is látja e. ☺Látta.

 

Párod/férjed, hogy reagált a hírre?

Egyből elmondtam neki, megbeszéltük, hogy kérek időpontot. Gyorsan dokihoz míg itthon vagyunk. Együtt mentünk el, de ő nem jött be, akkor volt manó 5-6 hetes. Napokig nem tudtam/tudtuk elhinni. Nagyon örült neki és az egész család is.

 

Mikor kiderült, hogy kisbabát vársz, mire számítottál: kisfiút vagy kislányt hordasz a szíved alatt?

Kislányt ez nem volt kérdés.☺ Évekig álmodtam egy babával, de sose láttam az arcát, viszont tudtam: kislány. Mikor kiderült újra láttam egy gyönyörű, nagy barna szemű, szőke kis csajt, aki most már itt rosszalkodik mellettem.❤ Mindig is kislányt szerettem volna, nem vagyok fiús beállítottságú. Természetesen, ha kisfiú lett volna is nagyon szerettük volna, de kislány volt a vágyunk.

 

Voltak rosszullétek? Mennyi ideig tartott? Hogyan viselted?

A 10. hét körül kezdődött és egészen a 18-19. hétig tartott. Folyamatosan rosszul voltam, amit ettem nem maradt bent. Nem volt erőm semmihez sem. Utána pikk-pakk megszűnt, mintha soha nem is lett volna.

 

Emlékszel rá, hogy mikor mozdult meg először?  Milyen élmény volt ez számodra?

Nagyon korán, már a 15-16. héten éreztem egy kis lufit a jobb oldalon, általában este, mikor pihentem, akkor mocorgott. Ez így is maradt a végéig, a jobb oldalra fészkelte be magát. Imádtam, ahogy ott bent mocorog.

 

Kívánós voltál?

Nem volt semmi, amit „hú de ettem” volna, inkább undorom volt mindenféle hústól, szagoktól egészen a végéig.

 

Milyen volt az első UH?

Az első igazi uh a 13. héten volt Angliában.  Nagyon kedves hölgy vizsgált, hallgathattam a szívhangját is percekig. Leírhatatlan volt annyi év próbálkozás után. ❤

 

Mikor mutatta meg magát?

Angliában két uh volt: az elsőn még nem látszott, a másodikon (a 21. héten) pedig egy pillanatra mutatta magát, így csak saccolni lehetet, hogy kislány - bár én tudtam, hogy az. Itthon a 36. héten a doktor úr egyértelműen mondta, hogy egy egészséges, hatalmas kislány.

Volt valami riasztó a terhességed alatt? Hogyan birkóztál/birkóztatok meg vele? Mi volt a baj?

A 8. héten kétszer picit véreztem, akkor pánikba estem, de anyukám nyugtatott, hogy nincs baj, pihenjek és hála nem történt semmi. Más nem volt. Energikus, szuper várandósságom volt, leszámítva persze a nehéz alvást, derékfájást.

 

Mikor hagytad abba munkát?

Ahogy kiderült és vissza értünk Angliába, beadtam a felmondásom, nem akartam kockáztatni. Egy hűtőházban 12 óráztam, veszélyes lett volna.

 

Küzdöttél vizesedéssel?

Egyetlen egyszer volt minimálisan vizes a lábam, egy 26 órás autóút után, amikor költöztünk haza. Utána soha.

 

Szedtél valamilyen vitaminokat, homeopátiás készítményeket?

Igen, az itthoni dokim a Femibiont ajánlotta. Nagyjából a második trimeszter elejéig szedtem, mert rosszul voltam tőle. Utána semmit, csak magnéziumot és vasat (mikor nem felejtettem el bevenni, persze).

 

Hogyan telt a vizsgálatok közti idő?

Teljesen jól, pörögtem végig ezerrel. Nem volt semmilyen késztetés, hogy extra uh-ra menjünk, semmi ilyesmi.

 

Szülésznőt fogadtál vagy orvos vezette le a szülést?

Egyiket sem. Én nem tartottam ezt fontosnak. Az éppen ügyeleten lévő orvosnak/szülésznőnek ugyanolyan feladata ellátni egy anyukát, mint annak, akinek fizetnék. Sok esetben a doki éppen nincs is ott, de a borítékot várja. Számomra ez elfogadhatatlan.

 

Már a kórházban feküdtél vagy otthon indult be?

Igazból egyik sem. Szeptember 3-ra voltam kiírva, de 2.-án nem lett túl jó az NST, így visszahívott a doki másnapra. Ismét beszűkült volt a méhem, manó sem mozgott túlsokat. Ekkor felküldtek a szülészetre, NST+ minimális oxitocin. Az összes fájásom a derekamba ment kb. másfél órát voltam a gépen, mikor úgy döntött a doki legyen indítás.

 

Hogy zajlott a szülés? Természetes szülés volt, vagy császároztak?

Indításnak indult – természetes szülésnek, bár én tudtam már az első perctől, hogy császár lesz. Testileg minden adottságomat a nagymamámtól örököltem, bár sokan nem hisznek ebben, de én igen. Neki két császárja is volt, mert nem tágult.  5 órán keresztül „kínlódtam”, mert azt vajúdásnak nem nevezném! Maxon ment az oxi, óraként vizsgáltak. Egy ujjnyira sem voltam nyitva. A saját fájásom a derekamba, az oxis fájás pedig olyan keményedést csinált, hogy sokszor úgy éreztem megfulladok, főleg mikor a kettő jött együtt. Párom velem volt, mondtam neki, ha jön a doki én kérni fogom a császárt, és ő nem ellenkezett. Jött az orvos, ő is azon a véleményen volt, mint én, hogy menjünk. Nekem jó élmény volt maga a műtét: kedves orvos, anesztes, szóval mindenki! Poénkodtak, végig oldott volt a hangulat. Így szeptember 3-án 16:47-kor császárral megszületett a kis törpénk. ❤

 

Mennyi időt kellett a kórházban töltenetek?

Kedden mentünk be és pénteken haza, szóval 3 teljes nap. Mondjuk többet nem is maradtam volna… elég volt.

 

Milyen volt az első napotok, estétek a picivel otthon?

Szuper volt! Evett, aludt, mint a nagykönyvben. Persze ez már csak egy szép emlék, hiszen egy hatalmas alvóművész kisasszonyt kaptunk, akinek ellensége az alvás.

 

Mi volt az első babaholmi, amit beszereztél, kaptál?

Rengeteget kaptunk, így abból nem tudok mit kiemelni. Én pár rózsaszín plédet vettem elsőre, majd rucikat.

 

Terveztek még a jövőben kistestvért?

Határozottan nem. Nekünk vele lett teljes az életünk, nem tudom elképzelni, hogy egy újabb baba érkezzen hozzánk. Lehet, ez egyszer, majd megváltozik, de nem sok esélyt látok rá.

 

Gréti ♥