A terhességem - beszélgetés anyákkal 14.rész
Nagyon jó hasznát veszem az Instagramnak, hiszen már láttátok, hogy 12 szuper anyukát találtam azon a közösségi felületen. Éppen ezért ismét egy instán megismert anyukát hoztam el nektek, aki nem más, mint Nyitrai Tifani. Nolen baba büszke anyukája elmondhatja magáról, hogy kisfia az ő meleg, barna szemeit örökölte. Édes mosolya és helyes kis virgácsai mindig jó kedvre derítenek, mikor Tifani oldalára vetődök. 😊 Képzeljétek, mikor szerkesztettem az előző jó néhány sztorihoz hasonlóan, itt is eltört a mécses. Minden történetnél, ahol nem volt teljesen tökéletes a várandóssági időszak, vagy komplikált volt a szülés eszembe jut az a dolog, mennyire erősek vagyunk, mi nők! A világ legnehezebb munkáját végezzük, amely tele van buktatóval, és mielőtt megszületik az a kis élet (vagy éppen több), már milyen kemény dolgokon tudunk átesni.
Íme kövessétek végig Nolen és anyukája történetét.
Hogyan derült ki, hogy várandós vagy?
Nekem még volt egy hetem, hogy megjöjjön a havim, de éreztem már előtte egy héttel. Csináltam este egy tesztet tesómmal, ami kimutatta nagyon halványan. Csak sírtam, aztán nevettem, aztán sírtam! Egyszerűen nem tudtam most mit gondoljak vagy mi lesz. Aztán igazából nem hittem el, vagyis nem éltem bele magam, legalább is nem akartam mert, ahogy írtam volt még egy hét a havimig. Feszült voltam, alig bírtam kivárni. Csináltam még addig vagy 3-at, de mind a három egy csíkot jelzett, akkor csalódottak voltunk.
Aztán eljött a nap, amikor meg kellett volna jönnie. Vártam 2 napig még, és egy szerda reggeli napon csináltam reggel egyet és körülbelül 1 mp alatt ki is mutatta a két csíkot! Akkor megkönnyebbültem, boldog voltam! 😌
Párod, hogy reagált a hírre?
Amikor az első tesztet csináltam, ahogy írtam a havim előtt, akkor már mondtam neki, azonnal fel kellett hívnom (nem voltunk egy városban, anyukáméknál voltam) boldog volt nem hitte el, örült neki. Majd feljött és koccintottunk, persze én üdítővel! Amikor a “másodikat” csináltam és az orvos is megerősített, akkor hitte csak el igazán, addig nem akarta nagyon bele élni magát, mert félt, hogy csalódni fog.
Mikor kiderült, hogy kisbabát vársz, mire számítottál: kisfiút vagy kislányt hordasz a szíved alatt?
Éreztem az első perctől fogva. Egyébként is fiús anyukának tartottam magam, meg a várandóságom előtt is belegondoltam sokszor, hogy én elsőnek kisfiút szeretnék majd.
Voltak rosszullétek?
Fú, nem mondanám rosszul létnek az első időszakot! Igazából annyi volt, hogy nem tudtam enni szinte semmit, mert nem esett jól, de nem azért mert émelyegtem volna, vagy nem bírtam a szagokat. Egyszerűen nem ment le a torkomon, vagy csak nagyon nehezen. Mondjuk, amúgy se vagyok egy nagy evős!😀Viszont a várandósságom utolsó heteibe iszonyú gyomorégéssel szenvedtem, az kicsit meg is viselt.
Emlékszel rá, hogy mikor mozdult meg először? Milyen élmény volt ez számodra?
Persze, hogy emlékszem, 17 hetes voltam mikor éreztem! Éppen olvastam az ágyban és annyira megijedtem elsőnek, hogy kiszaladtam tesómhoz, hogy "ú hallod éreztem, hogy mozog és fú ilyen, meg olyan volt... szerintem a keze lehetett". 😀 Nagyon be voltam zsongva. Ijesztő volt eleinte megmondom őszintén, hiszen elsőnek éreztem ilyet, talán még el se jutott az agyamig teljesen. Persze hamar megbarátkoztam a gondolattal és rettentően jó érzés volt érezni őt.
Kívánós voltál? Mit ettél a leggyakrabban? Édes, sós vagy csípős volt a kedvenc?
Egyébként nem voltam kívános olyan durván... igazából egy dolog volt amit nem tudtam elhagyni. A 20.héttől minden nap kötelezően megittam 1 liter tejet, mert jól esett. Ezen kívül más nem volt, próbáltam sok vitamint bevinni és odafigyelni.
Milyen volt az első UH?
Az elsőre anyukám kísért el, mert a párom dolgozott. Ez a 12.heti ultrahang volt. Annyira izgultam, hogy végre láthatom. Rettentően meleg érzés kapott el, annyira jó volt látni, hogy ott van egészséges és minden rendben van. El is sírtam magam a végére, mert nem tudtam tartani magam.
Mikor mutatta meg magát?
20.heti ultrahangon látta a doktor. Megkérdeztem miközben vizsgálta a picúrt, hogy "Na és lehet tudni, kisfiú vagy kislány?!" Mondta persze ő látta már, mert megmutatta magát, megkérdezte, hogy elmondja e. Mondtam persze, hát erre várunk mióta!😃 Majd mondta tökös kis srác lesz! Igazából én nem lepődtem meg, hiszen biztos voltam benne. A párom velem volt akkor, ő azért megkérdezte: "Akkor biztos hogy nem lehet már kislány igaz?". Majd a doktor felnevetett és mondta, ez egészen biztos!😂
Volt valami riasztó a terhességed alatt? Hogyan birkóztál/birkóztatok meg vele? Mi volt a baj?
Egyszer voltam a kórházban, akkor 30 hetes terhes voltam. Annyira begörcsöltem, hogy sírtam. Egyszerűen nem bírtam és nem is magam miatt, hanem a pici miatt aggódtam. Bementünk a kórházba és mondták, hogy nem látnak semmit, de megfigyelnek és vizsgálatokat csinálnak holnap. Így is lett: ultrahang, nőgyógyászati vizsgálat stb. Láttak valamit, de pont takarta azt a részemet a pici, így nem nagyon tudták megvizsgálni, majd infúzióba kaptam görcsoldókat.
Aztán szerencsére nem volt semmi, nem találtak semmit. Azt mondták, hogy lehet a stressz okozhatta. Igen, nem volt túl könnyű időszakom abban az időben, meg egyébként is túlgondolok néha mindent, amit nem kellene.
Mikor hagytad abba munkát?
Mivel vendéglátásban dolgoztam a konyhán 12 órában és nem nagyon volt megállás - sok volt a rendelés, asztali étel - ezáltal rettentően le voltunk terhelve. Persze megpróbáltam, de nem bírtam, így a 12.héttől nem dolgoztam már.
Küzdöttél vizesedéssel?
A legvégén, talán az utolsó héten dagadt fel egy picit a bokám, de semmi extra nem volt szerencsére. Nekem ezzel nem volt gondom.
Szedtél valamilyen vitaminokat, homeopátiás készítményeket?
Az elején szedtem pár hétig terhesvitamint, aztán abba hagytam. Nem vagyok gyógyszer párti. Viszont vas tablettát szednem kellett, rettentően vérszegény voltam a várandóság alatt, rá is írták a papírra az utolsó vérvételnél, hogy szükség esetén kapnom kell vért. Persze rendeződött miután megszültem.
Hogyan telt a vizsgálatok közti idő?
A leglassabban... mindig annyira vártam, hogy mehessek aztán vége legyen. Ez alól kivétel volt az ultrahang, mert azt szerettem a legjobban, mint szerintem mindenki. A többit nem szerettem, amúgy is nagy parás vagyok ilyen téren, szóval vártam, hogy túl legyek rajtuk.
Szülésznőt fogadtál vagy orvos vezette le a szülést?
Szülésznőt nem, de orvost az első perctől fogva választottam magán úton. Teljesen meg voltam vele elégedve, 8 évvel ezelőtt a nagynéném is őt fogadta fel, és már akkor meg voltak vele elégedve. Ez is plusz indok volt, hogy őt válasszuk. Így aztán egyértelművé vált.
Már a kórházban feküdtél vagy otthon indult be?
Igen, elérkezett az a pont amikor semmi nem úgy volt ahogy terveztem, mivel december 15-re voltam kiírva. Semmit nem éreztem: se nem voltak jósló fájások, se semmi, teljesen jól voltam egy kis derék fájást leszámítva. Aztán elérkezett a nagy nap (15-e), papír szerint lejárt az idő, de semmi nem történt. Kicsit kétségbe is estem, hiszen már annyira vártam, hogy a kezembe tarthassam, hogy minden jól legyen és majd együtt karácsonyozhassunk stb. Nem így lett! Semmi nem történt!
Ekkor volt NST-re időpont, majd megvizsgált a doktor, de mondta, itt még ki sincs nyílva a méhszáj, teljesen zárt vagyok. Mondta semmi baj, viszont innentől 1, ha minden rendben van, 2 naponta kell mennem NST-re. Így is volt! Ott a nővérek meg szülésznők már jól ismertek, 15-e után minden reggelem ott kezdtem. Persze minden rendben volt és a baba is egész jól érezte magát, megvizsgáltak és még mindig semmi.
Amikor 3. nap mentem és még akkor sem volt nyitva a méhszáj, se a külső, se a belső az annyira rosszul érintett, hogy elmondani nem tudom, mert úgy vártam és megviselt, hogy mi lesz már. Igen tudom, nem szabad sürgetni... jön, mikor jönni szeretne! A doktor úr is mondta, hogy nyugodjak meg, a picúr biztosan jól van. Aztán kimaradt egy nap, pénteken is mennem kellett, amikor is magzat vizet is szerettek volna nézni, hogy nincs e elváltozás. Nem tudtak, mert még mindig semmi, akkor már azért is idegeskedtem, mert a doki is kicsit mérges volt, hogy na ez az, ami ritka, nem e vagyok elírva. Persze nem voltam! Majd mondta, ha vasárnapig semmi, akkor reggel 8 órakor jelenjek meg bőrönddel és cuccokkal az osztályon, mert akkor már be kell feküdnöm. Így is lett, vasárnap reggel 8-kor ott voltam.
Felvették az adatokat, becuccoltam és vártam. Majd behívott a doki és mondta, mivel nem nyílt ki a méhszáj ezért ballont helyeznek fel hüvelyen keresztül a méhembe, amit felfújnak ez segíteni fog. Annyira rossz és kellemetlen volt, de tudtam most már csak pár óra vagy egy nap és velem lesz a pici.
Estére iszonyú fájdalmaim voltak. Kértem volna fájdalom csillapítót, hogy reggel bírjam. de nem adhattak. Végül sikerült aludnom egy kicsit, de elég késő volt.
Aztán elérkezett a reggel! Jött a nagy vizit, vizsgálatok, majd behívtak. A ballon megtette hatását és levették, majd mondták, pakoljak vigyek vizet és mehetek a szülőszobába!
Hogy zajlott a szülés? Természetes szülés volt, vagy császároztak?
Reggel 8 óra volt. Befeküdtem a szülőszobába, nagyon izgultam, de megnyugtatott, hogy a párom is velem lehetett. Kaptam oxitocint és figyelték a baba szívhangját. Kedves volt a szülésznő, mindent elmondott mit hogyan csináljak. Viszont egy baki volt - az orvosom sehol. Annyit mondtak, hogy csak délután jön, mondom az lehetetlen itt kellene lennie! (Egy kis pánik😀, azt mondta reggel korán itt lesz már) Majd 9-kor meg is érkezett, burkot repesztett. Fú, őszintén, hát nem volt valami kellemes érzés, de az volt bennem, hogy csak legyünk túl és láthassam a kisfiamat.
Jöttek a fájások egyre gyakrabban, közben vizsgált a dokim, majd közölte, hogy este lesz ebből baba. Akkor kimeredtek a szemeim, gondoltam "Tessék?! még csak 10 óra!"😀😀 Folyton jöttek, néztek, figyeltek, vizsgáltak, adták a következő oxitocin adagot. Kérdezték, hogy nem e érzem azt, hogy nyomnom kellene, mondtam, hogy már egy ideje igen, de nem szóltam.
11 óra volt (pont szemben a falon volt egy óra, azért tudom pontosan) bejött a doki, közölte még nincs itt az idő, nyugodjak meg és figyeljek a levegőre, pihenjek, amikor nem fáj. Majd jött a fekete leves! Jöttek a fájások és jelzett a gép. Folyamatosan jöttek-mentek. Azt mondták, hogy figyeljek a levegőre, mert megy le a baba szívhangja. Abban a pillanatban nagyon megijedtem, úgy éreztem nem bírom tovább és nem tudok koncentrálni ennyi mindenre. Nyugtattak: “Semmi baj, ügyes vagy, így tovább minden rendben lesz!”. Majd megint ment le, de még vártak... nem is értettem! Aggódtam a baba miatt. A párom is aggódott, de végig fogta a kezem, simogatott, nyugtatott, mondta minden rendben lesz. Ha ő nincs nem is ment volna!
Aztán már nagyon lement a szívhang amikor a fájás jött, azt hiszem 60-ig. Pont láttam és szörnyen féltem. Aztán hirtelen felgyorsult minden. Bejött a doki, megvizsgált majd kirohant aztán visszajött és mondta: "A magzatvíz színe elváltozott, a baba belekakilt, a szívhang egyre gyengébb nem várhatunk tovább, azonnal műtétre van szükség!"
Ekkor annyira megijedtem, hogy csak sírtam... rettentően féltem! Elbúcsúztam a páromtól és mentünk a műtőbe, ahol már elkezdték a műtétet, de felszisszentem. Kérdezték a nővérek, hogy mi a baj. Mondom annyira fáj, kérdezték, hogy nyomó-taszigáló érzés, erre én, hogy nem, éles fájdalom. Rögtön az orromra tettek egy maszkot és mondták lélegezzek mélyeket, hiszen nem hatott eléggé a gerincérzéstelenítő.
Majd a legjobb pillanat, amikor ezek a pár mondatok hangzottak el:
“Nyugodjon meg anyuka, már a feje kint van!”
“Azta mekkora baba!”
“Mindjárt megvagyunk!”
Majd rám tették Nolent és felsírt, na akkor én elsírtam magam. Szólt a doki, hogy nézzek fel megmutatja, majd felém tették, és láttam azokat a hatalmas szemeket - zokogtam, annyira boldog és hálás voltam. Akkor már semmi nem érdekelt csak, hogy újra lássam és a karomba vehessem.
Így született meg Nolen 2019. december 23-án! 💙 Pár nap után mondta csak el az orvos, hogy életmentő műtét volt és kemény menet, hiszen valóban tolófájásaim voltak, csak a pici belegabalyodott a köldökzsinórba. Szegény megijedt, ezért kakilt bele a vízbe, a szívhangja meg azért ment le, mert a nyakán is rajta volt.
Mennyi időt kellett a kórházban töltenetek?
26-án jöhettünk haza, szerencsére minden rendben volt. Tehát 3 napot kellett csak bent lennünk.
Milyen volt az első napotok, estétek a picivel otthon?
Fú annyira jó volt, együtt otthon lenni! Csak néztük őt és boldogok voltunk! Aztán tudtuk nincs megállás!
Mi volt az első babaholmi, amit beszereztél, kaptál?
Az első 2 db hosszú body és egy kis gatyó volt.
Terveztek még a jövőben kistestvért?
Meglátjuk mit hoz a jövő, de igen, mindketten vágyunk még egy babára! Majd jön, ha jönnie kell. 😊
Gréti ♥
0 comments