A terhességem - beszélgetés anyákkal 2.rész
A mai napon egy nagyon különleges emberrel készült beszélgetést szeretném veletek megosztani. Hegedűs Gabriellát a magyar Instagram anyaközösség elég jól ismerheti, szeretheti. Nagyon boldog voltam, amikor elfogadta a felkérésemet. Nagyon felnézek rá, hiszen nem csak csodás nő, de nagyszerű anya is. Körülbelül fél éve ismertük meg egymást: úgy gondolom a közös téma, a szimpátia és a kötetlen beszélgetések jó kapcsolatot alakítottak ki közöttünk. Bármilyen problémám, kérdésem van a gyerkőccel kapcsolatban jó esély van rá, hogy hozzá fordulok elsőként tanácsért. Édes kislánya, Mirácska már 1 éves csodamanó, akit egyszerűen imádok! Nagyon sok hasonlóságot fedeztünk fel a két gyerek között (vizöntők!), és ezeket a felfedezéseket mindig valami kis bohókás képpel, videóval szoktuk egymás között elsütni.
É: Hogyan derült ki, hogy várandós vagy?
G: A legelső jel, ami a várandóságra utalt, az a menstruáció elmaradása volt, ami nálam nem jelentett semmit, mert sajnos korábban is volt erre példa. Viszont ami furcsa volt, azok a rosszullétek voltak - olyan érdekesen érztem magam! A nagy kávéfüggőnek nem estett jól a kávé, mert mindig romlottnak érzte a tejet! Haha! A barátnőm, Edina, már hamarabb tudta, hogy kisbabát várok, mint én magam. Aztán ezt az orvos is megerősítette, és a teszt is! 😊 El sem hittem, mérhetlenül boldog voltam!
A terhességem előtt volt egy komoly nőgyógyászati műtétem, ami után jelezte az orvos, hogy nem fog a baba egyből jönni, de nem kell elkeresedni, jönni fog amikor jönni fog! Októberben műtöttek, manóka már májusban megfogant! Ezt csak azért mondom, hogy mindig van remély, esély!
É: Párod/férjed, hogy reagált a hírre?
G: Először nem hitte el, hogy apuka lesz, aztán kicsattant az örömtől! Kicsit volt benne is "egy kis félsz", hogy nehogy baj legyen, hiszen az első ultrahangon, még csak a petezsákot látta az orvos, de rá egy hétre már volt szívhang. Itt már a kezdeti félsz valahogy elhalványult.😍
É: Mikor kiderült, hogy kisbabát vársz, mire számítottál: kisfiút vagy kislányt hordasz a szíved alatt?
G: Én azonnal tudtam, hogy kislány lesz. Valahogy éreztem. Itt azért zárójelben még azt is hozzátenném, hogy Mirácska nem igazán akarta megmutatni, hogy milyen nemű. Még a 30. héten is csak 90% volt, hogy kislány lesz. De én éreztem!
É: Voltak rosszullétek? (Ha igen, mennyi ideig tartott? Hogyan viselted?)
G: Sajnos az első 3 hónap, az nagyon rossz volt rosszullét szempontjából. Minden reggelem a WC-n kezdtem: szédültem hányingerem volt, és hánytam. Voltak napok, mikor egész nap ez ment, aztán a 12. hét után elvágták a dolgot. Onnatól minden szuper volt!
É: Emlékszel rá, hogy mikor mozdult meg először? Milyen élmény volt ez számodra?
G: Mivel várandós naplót és babanaplót is vezetek így nagyon pontosan megtudom mondani, hogy Mira mikor mozdult meg. A 20. héten éreztem először a mozgást. Leírhatatlan érzés volt, de a világon a legjobb! ❤️
É: Kívánós voltál? (Ha igen, mit ettél a leggyakrabban? Édes, sós vagy csípős volt a kedvenc?)
G: A mindenem a Rio Mare tonhalból a Mais volt. Nem hazudok, volt olyan, hogy megettem 3 kg mandarint, és csak az csúszott le hetekig szinte! 😅 Azóta sem eszem mandarint, és a tonhalat sem nagyon kívánom!
É: Milyen volt az első UH?
G: Mint már említettem hogy az első ultrahangon még csak a petezsákot látták, majd a következőnél érkezett hozzá a szívhang. Az igazi komoly ultrahang a 12. héten volt, és az maga volt a csoda! Annyira jó volt látni azt a csöpp kis testet, ahogy bennem növekszik, hogy azt elmondani nem tudom! Minden ultrahangot úgy vártam, mindig csak számoltam vissza a napokat.❤️
É: Mikor mutatta meg magát?
G: Mira nem nagyon szerette mutogatni magát, mindig csak tippelte az orvos is, hogy kislány. A 30. héten 90%-ra mondta már az orvos a nemét, és a 38. héten mutatta meg magát teljesen. Úgyhogy anya úgy vásárolt, hogy a megérzéseire hallgatott.😄
É: Volt valami riasztó a terhességed alatt? (Ha igen, hogyan birkóztál/birkóztatok meg vele? Mi volt a baj?
G: Nem, szerencsére minden zökkenőmentes volt. Talán, ha említhetnék valamit: nagyon erős derék fájdalommal küzdöttem a végén, de ezt meg rátudtam a súly növekedésre.
É: Mikor hagytad abba munkát?
G: Egészen sokákig dolgoztam. Mivel a szakmám a hobbim, így addig csináltam, amíg jól esett, illetve amíg odafértem az asztalhoz. Körülbelül 7-8 hónapos terhesen hagytam abba.
É: Küzdöttél vizesedéssel? (Ha igen, mit tettél ellene? Hogy viselted?)
G: A végére már nagyon vizesedtem, az utolsó két-három hét alatt 10 kg víz jött rám.
É: Szedtél valamilyen vitaminokat, homeopátiás készítményeket?
G: Végig a Femibion terhesvitamint szedtem, illetve rengeteg zöldséget, gyümölcsöt ettem, mint ahogy most is.
É: Hogyan telt a vizsgálatok közti idő?
G: Lassan! De viccet félretérve, mindig lázasan vártam a következő ultrahang vizsgáltot, illetve minden olyan dolgot, aminek a picihez van köze. Egyébként mivel örökmozgó vagyok, így gyorsan elszórakoztattam magam mindig.
É: Szülésznőt fogadtál vagy orvos vezette le a szülést?
G: Orvost fogadtam, mert úgy éreztem, hogy akkor lesz minden rendben, ha van fogadott orvos (magyar egészségügy!). Bevallom őszintén, én így éreztem biztonságba magunkat.
É: Már a kórházban feküdtél vagy otthon indult be?
G: Sajnos nem indult be magától a szülés, így indítani kelett. Igazából az orvos sem értette, hogy miért nem indult be a szülés, mert minden körülmény adott volt. Azt mondta túlaggódtam a dolgot és azért nem indult be! De a legjobb kezekben voltam! 😘 Nagyon megijedtem, hogy indítani kell a szülést. Igazából burokrepesztéssel indította be az orvos, utána pedig már minden ment magától. Feleslegesen féltem és sokkal rosszabbra számítottam!
É: Hogy zajlott a szülés? Természetes szülés volt, vagy császároztak?
G: Ahogy mondtam, burokrepesztéssel indította be az orvos a szülést, utána pedig kb. 4,5 óra leforgása alatt már a kezemben tarthattam a kisbabámat, akit természetes úton hoztam a világra.
É: Mennyi időt kellett a kórházban töltenetek?
G: Összesen 3 napot töltöttünk a szülés napjával együtt. A Margit kórházban szültem, és le a kalappal a növérek, illetve az ápolók előtt! Végig nagyon kedvesek és segítőkészek voltak.
Az utolsó - hazamenős - napon gördülékenyen ment minden, nagyon gyorsan megkaptam a papírokat, és 11 órakor el is hagyhattuk a kórházat.
É: Milyen volt az első napotok, estétek a picivel otthon?
G: Alig vártam, hogy hazaérjünk és végre hármasban együtt töltsük az első közös napunkat, egy családként! Az első napon csak néztük a mi kis csodánkat. Folyamatosan azon gondolkoztam, hogy vajon mindent jól csinálok-e.❤️
É: Mi volt az első babaholmi, amit beszereztél, kaptál?
G: Az első 2 db kis body volt: az egyik kislány, a másik pedig kisfiú. A barátaink biztosra akartak menni és ezért vettek mind a kétféléből egyet. Egyébként az első dolog, amit mi beszereztünk az egy rózsaszín kis rugdalózó volt.
É: Terveztek még a jövőben kistestvért?
G: Erre csak annyit mondanék, hogy ki tudja mit hoz a jövő! 🤭
Gréti ♥
0 comments