A terhességem - beszélgetés anyákkal 3.rész
A mai nap ismét egy remek anyukával való beszélgetést hoztam el nektek. Őt is szeretném nektek bemutatni, mielőtt az interjút prezentálnám. Méri-Molnár Tímea neve nem lehet ismeretlen azoknak az anyukáknak, akik Instagramon követik őt. Amellett, hogy gyönyörű kislányát, Panna Málnát neveli, kezeli a szuper insta-fiókját, egy nagyszerű blogger is! Áldatlanállapot címet viselő holnapján nagyon sok hasznos cikket, különböző interjúkat olvashattok. Az utóbbi hónapokban pedig egy olyan mozgalmat indított el ő és néhány anyatársunk - szerencsére én is a részese lehettem -, amely azt tűzte ki célul, hogy az Instagram jótékony célt szolgáljon, ne csak a hirdetések és a szponzorált tartalmak töltsék meg a platformot. Éppen ezért összefogtunk, hogy támogassunk egy hazai szervezetet, ezzel segítve a munkájukat. Ezért is lett a nevünk az #összefognimenő! Végül a kiválasztott szervezet a Soha ne add fel LÁZÁR BENCE Emlékalapítvány lett. Tudom ezt nem itt kellene írnom, de az Instagramon és a Facebookon is felhívtam a figyelmet arra, hogy Ti is tehettek hasonló gesztust, hiszen jótékony célból akár 1000 Ft-ot is küldhettek akármelyik alapítványnak. Lényeg az, hogy másokon is segíthessünk!
Hogyan derült ki, hogy várandós vagy?
2018. február elején - egy év várakozás után - legnagyobb meglepetésünkre két csíkot mutatott a terhességi teszt. Életünk egyik legboldogabb napja volt a férjemmel. Ahogy teltek a hetek, úgy egyre inkább valóságnak tűnt, hogy beteljesül az álmunk. Ezt az örömteli időszakot egy mondattal zúzta szét a 10. heti kontroll vizsgálaton orvosunk: “Úgy néz ki, mégsem jön ez a baba.” Egy szemvillanás alatt áldottból, áldatlan állapotba zuhantunk.
Pontosan egy évre rá – 2019. február legelején – újra két csíkot mutatott a teszt, amit csak azért csináltam meg, mert gyanús volt, hogy elmaradt a menstruációm.
Pontosan egy évre rá – 2019. február legelején – újra két csíkot mutatott a teszt, amit csak azért csináltam meg, mert gyanús volt, hogy elmaradt a menstruációm.
A férjed hogy reagált a hírre?
Természetesen férjem, Csaba nagyon boldog volt, de szándékosan visszafogtuk magunkat.
A második várandósságnál már jóval „csendesebben” örültünk a hírnek. Az első tesztek ráadásul olyan halványak voltak, hogy nem is tudtuk, hogy ez pozitívnak számít-e.
Mikor kiderült, hogy kisbabát vársz, mire számítottál: kisfiút vagy kislányt hordasz a szíved alatt?
Az első megérzésünk az volt, hogy kisfiút hordok a szívem alatt, bár lelkem mélyén valahogy mindig lányos anyukának gondoltam magam. 😊 Vérvételből a 12. héten ki is derült, hogy kislányunk lesz, így nem kellett sokáig izgulnunk ezen.
Voltak rosszullétek? (Ha igen, mennyi ideig tartott? Hogyan viselted?)
A fáradékonyságon kívül semmi tünetem nem volt. Mivel a sikertelen terhességem is tünetmentes volt, így bármit megadtam volna a hányingerért vagy mellfeszülésért. 😊 Nekem valóban áldott állapot volt végig, így erre a 9 hónapra a várandósság szót használom csak.
Talán a paprika az egyetlen, ami nem esett annyira jól a gyomromnak, de az is csak a 20. hét után okozott gondot.
Emlékszel rá, hogy mikor mozdult meg először? Milyen élmény volt ez számodra?
Naná! 😊 A betöltött 20. héten mozdult meg először. Ezen is aggódtam picit, hogy miért nem érzem már, illetve ekkor még a hasam méretén se látszódott szinte semmi. Csodás érzés volt ily módon kapcsolódni, és aznap férjem is érezte már.
Kívánós voltál? (Ha igen, mit ettél a leggyakrabban? Édes, sós vagy csípős volt a kedvenc?)
Alapból is elég nagy étvágyú vagyok és imádok enni. Csaba mindig mondja viccesen, ez nálam vallás! Ezalatt a 9 hónap alatt is ugyanúgy ettem, mint előtte vagy utána, az édességet viszont végig nagyon kívántam, de ez sem olyan különleges, mert édesszájú vagyok. 😊
Milyen volt az első UH?
Az első ultrahangon még csak a petezsák látszódott. Az első 12 hét alatt végig remegett a lábam a vizsgálatoknál, annyira izgultam, hogy legyen minden rendben. Mivel volt már negatív tapasztalatunk, így a megnyugvást a genetikai UH jelentette.
Mikor mutatta meg magát?
2019. október 06-án, amikor megszületett… 😊 Viccet félretéve korábban említettem, hogy vérvételből korán megtudtuk a baba nemét, de ultrahangon is végig kislányt mondtak a méretei alapján.
Volt valami riasztó a terhességed alatt? (Ha igen, hogyan birkóztál/birkóztatok meg vele? Mi volt a baj?)
Általános aggodalom volt bennem végig, legyünk túl az első trimeszteren, kezdjen el nőni a hasam, érezzem, hogy mozog, mozogjon minden nap, stb… De nem ezzel keltem és feküdtem, csak valahogy nekem a szülés, születés hozta el a megnyugvást.
Mikor hagytad abba munkát?
Szinte végig dolgoztam. Jól éreztem magam a bőrömben, energikus voltam, így nem ment a pihenés. 😊
Küzdöttél vizesedéssel? (Ha igen, mit tettél ellene? Hogy viselted?)
Szerencsésnek mondhatom magam, mert egyáltalán nem vizesedtem.
Szedtél valamilyen vitaminokat, homeopátiás készítményeket?
Magne B6-ot sokáig, illetve terhesvitamint szedtem végig. Olajat használtam a hasamra, valamint figyeltem a táplálkozásomra, hogy változatos legyen - sok zöldséggel és gyümölccsel kiegészítve.
Hogyan telt a vizsgálatok közti idő?
Lassan! Alig vártam már, hogy újra mehessek vizsgálatra, hogy meggyőződhessek, hogy minden rendben.
Szülésznőt fogadtál vagy orvos vezette le a szülést?
Szuper orvos és szülésznő párosunk volt, végig úgy hagytak minket kettesben, hogy közben rendszeresen ránk néztek, hogy minden rendben zajlik-e. Így a biztonságérzetünk is megmaradt és közben óriási élmény volt, hogy ketten csináltuk végig.
Már a kórházban feküdtél vagy otthon indult be?
Már jóval elhagytuk a kiírt dátumot, mikor az orvosom a szülés indítását javasolta, amit október 7-re beszéltünk meg. Viszont október 6-án hajnalban elindultak a – még rendszertelen – fájások. Délre bementünk a kórházba vizsgálatra, ahol megállapították, hogy még semennyire nem nyílt ki a méhszáj, ezek csak jósló fájások. Az eredeti tervek szerint már aznap este be kellett volna feküdnöm a másnapi indítás miatt, így letettük a kórteremben a táskánkat és spontán a családommal töltöttük a délutánt. Elkezdtek egyre erősebbek és rendszeresebbek lenni a fájások, este 7-kor visszaértünk a kórházba és újra megvizsgálták a méhszáj állapotát, ami már 2 ujjnyira nyitva volt. Szülésznőnk mondta, hogy máris mehetünk a szülőszobára.
Hogy zajlott a szülés? Természetes szülés volt, vagy császároztak?
Természetes szülés volt, erre is készültem lelkileg és boldog vagyok, hogy így is lett.
A vajúdás alatt Csaba végig a támaszom volt. Figyelmeztetett, hogy éppen hogyan kéne lélegeznem, borogatta a homlokomat, fogta a kezemet a nehéz pillanatokban. Hangulatos volt, hogy mindez este történt, így a szülőszobán is félhomály volt. A tolófájásoknál volt olyan pont, amikor már nem tudtam miből erőt meríteni. Ekkor mondta a szülésznőm, hogy fogjam meg, már érezni a hajas fejbőrét a picinek. Ez – amellett, hogy végre láttam az alagút végét – hatalmas löketet adott ahhoz, hogy kitartsak. 23:35-kor jött világra Panna Málna. Később Csaba vághatta el a köldökzsinórt és ő ment kislányunkkal a mérlegelésre.
Tartottam az apás szüléstől, hogy nem lesz-e nekem kellemetlen, hogy ilyen állapotban lát majd a férjem, de utólag elképzelni sem tudom, mihez kezdtem volna nélküle. Az aranyóra pedig életem legboldogabb órája volt, amit hármasban töltöttünk. 😊
Mennyi időt kellett a kórházban töltenetek?
Vasárnap indult be a szülés október 6-án, és október 10-én mentünk haza a kórházból. Tudom, hogy sokan nem szeretnek bent lenni a kórházban és alig várják, hogy hazamenjenek a babával, de nekünk nagyon kellemesen telt ez az 5 nap 4 éjszaka. Úgy alakult, hogy privát szobában tölthettük első közös napjainkat, éjjel-nappal együtt. Csaba végig bent volt velünk – a tejfakasztót leszámítva – és a rokonaink, barátaink jöttek minket meglátogatni minden nap. Kezdő szülőként a legalapvetőbb dolgok is újak voltak nekünk. A kórházban nagyon segítőkész volt a csapat, megmutatták az első öltöztetést, pelenkázást. A szoptatás sikerességéhez is nagyban hozzájárultak, szerencsére egyszer sem volt fájdalmam közben, a kisebesedést is megúsztam.
Milyen volt az első napotok, estétek a picivel otthon?
Amikor hazaérkeztünk, akkor sem éreztük az „Akkor most hogyan tovább?” aggodalmat, magunkhoz képest nagy magabiztossággal álltunk az új helyzethez. Az etetés, alvás, fürdetés trióval teltek a napjaink. Nagyon meghitt volt az első napunk is otthon.
Mi volt az első babaholmi, amit beszereztél, kaptál?
Szép fokozatosan vettünk meg mindent Pannának. Nincs az emlékemben kifejezetten olyan, hogy ez volt az első, amit beszereztünk.
Terveztek még a jövőben kistestvért?
Most örülünk Pannának és élvezzük a mindennapokat vele, aztán pedig meglátjuk, mit hoz a jövő… 😊
Gréti ❤
0 comments