A terhességem - beszélgetés anyákkal 7.rész
A mai anyucink Andi kedveli A terhességem sorozatot, így felkeresett, hogy szívesen csatlakozna a csapathoz. Huncut kisfia, Máté hamarosan betölti a 6 hónapos kort.
Eddig annyi érdekes történetet hallottam, mind meghatott, viszont Andiék történetén patakokban folyt a könnyem. Izgatottan vártam a katarzist, hogy eljussunk oda, hogy most mennyire szép és boldog családjuk van.
Hogyan derült ki, hogy várandós vagy?
Miután két babát is elvesztettem a szervezetem teljesen felborult, a hormonjaim elszálltak és hiába próbálkoztunk a párommal, csak nem akart összejönni. Végül kiderült, hogy jól félrekezeltek és valójában nem volt peteérésem. Egy három hónapos hormonkezelésbe vágtam végül bele, de addigra már teljesen feladtam, hogy nekünk valaha is lesz egy gyermekünk. Az utolsó adag gyógyszert be se akartam már szedni, mert minek alapon úgyis megint meg fog jönni. A nőgyógyászom a ciklusom 21. napján elküldött egy vérvételre, progeszteron és ösztrogén szintet nézetni. Az eredmény nagyon magas érték lett. Addigra már olyan penge voltam meddőség témában, hogy tudtam, ez három dolgot jelenthet:
- Egy - túlstimulált a gyógyszer és tele vagyok cisztákkal.
- Kettő - várandós vagyok.
- Három - ikrek.
A várható menstruációm előtt öt nappal egy keddi napon, ültem a munkahelyem kávézójában a kollégáimmal és bámultam ki az ablakon, miközben ők beszélgettek. Fogalmam sincs miről folyt a diskurzus, nem hallottam őket. Folyamatosan az kattagott a fejemben, hogy van egy teszt a táskámban, meg kellene csinálni. Oké, de öt nappal a mensi előtt? Ne már.. kész csoda lenne! Felálltam, otthagytam a többieket, magamhoz vettem a tesztet és bezárkóztam a mosdóba. Megcsináltam és vártam, de rá se néztem a tesztre. Tuti negatív. Biztos az lesz. Még ha az is lennék, öt nappal korábban tesztet csinálni... nem vagyok normális! Aztán oda fordultam és majdnem leestem a wc-ről. Két csík. Úristen! Két csík!!😲Az első pillanatban úgy ujjongtam egymagam abban a parányi mosdóban, hogy ha bárki is hallotta, nem tudom mit is gondolhatott... hmm vajon mit csinálhatok?! A következő pillanatban pedig elfogott a félelem, mert eszembe jutott a csökkenő progeszteron szintem a leleten és tudtam, hogy ha tovább csökken elfogok vetélni.
Felhívtam az orvosomat, aki még aznap estére berendelt, hogy felírjon egy gyógyszert, amivel pótolni tudjuk a progeszteront, így esélyt adva a várandóság folytatására. Nem léphettem le előbb a munkahelyemről, így a nap további része teljesen kiesett, nem emlékszem, mit csináltam, csak arra tudtam gondolni, hogy elkezdődött bennem valami és most ha törik, ha szakad, nekem márpedig kisbabám lesz, és pont.
Párod/férjed, hogy reagált a hírre?
Először azt hitte viccelek. Aztán, amikor mondtam neki, hogy voltam az orvosnál és megmutattam neki a tesztet, elsírta magát. Akkor láttam őt először a boldogságtól sírni. Annyira megható volt, hogy még most is elérzékenyülök tőle.
Mikor kiderült, hogy kisbabát vársz, mire számítottál: kisfiút vagy kislányt hordasz a szíved alatt?
Meg voltam róla győződve, hogy kislány lesz. Aztán az első olyan ultrahangon, amikor már igencsak babás kinézete volt, a párom azt mondta tuti fiú. Kérdeztem, miből gondolja. Azt válaszolta, hogy nézd meg hogy fekszik! Félig ülő, félig fekvő helyzetben, egyik keze a fején, egyik lába felhúzva. Ez a gyerek meccset néz odabent! 😀 És igaza lett, kisfiút vártam.
Voltak rosszullétek?
Egy perc rosszullétem sem volt. Se fejfájás, se hányinger, semmi. Nagyon szerencsés voltam. Mondjuk nálunk a családban senkinek sem voltak rosszullétek, nem tudom ennek mennyi köze van a genetikához.
Emlékszel rá, hogy mikor mozdult meg először? Milyen élmény volt ez számodra?
2019.08.29.-én éreztem először egy határozott rúgást. Összetéveszthetetlen volt. Alig vártam, hogy végre érezzem és amikor eljött a pillanat csak fogtam a hasam és mondogattam, hogy "Még-még-még!". 😍
Kívánós voltál?
A második trimeszter végéig egyáltalán nem voltam kívánós, de utána... Jesszus! Édességet ettem édességgel! 🤦♀️😅
Milyen volt az első UH?
Az első ultrahangra nagyon korán mentünk el, a negyedik hét végén és gyakorlatilag még semmi nem látszódott csak a beágyazódás helye. Nekünk a második alkalom volt maga a csoda. Akkor hallottuk a szívverését is. Ugyanakkor féltünk is, hiszen kétszer már hallottunk ilyet azelőtt... de bizakodtunk.
Mikor mutatta meg magát?
Nem vártuk meg, hogy megmutassa magát, mert arra várhattunk volna körülbelül az ötödik hónapig! 😁 A 12. heti kombinált teszt után csináltattunk egy PrenaTesztet és a 14. hét elején tudtuk meg, hogy kisfiú és minden rendben vele.
Volt valami riasztó a terhességed alatt? Hogyan birkóztál/birkóztatok meg? Mi volt a baj?
23 hét + 5 naposan összehúzódásokkal és fájásokkal bekerültem a kórházba. Szörnyű volt. Emlékszem feküdtem a vajúdóban, öt nagy pocakos kismamával, akik életük legszebb pillanatára készültek és sírtam. Tudtam, hogy ha most Máté megszületik nem fogják megmenteni. Engem vagy felvágnak és sürgősségi császárral kiveszik, vagy meg kell szülnöm és nem látom soha többé. Egy neonatológus jött be hozzám és ott, a vajúdó kismamák között próbált engem felkészíteni a legrosszabbra. Ezt senkinek sem kívánom. Végül sikerült megállítani a fájásokat és négy kórházban töltött nap után veszélyeztetett minősítéssel haza engedtek. Onnantól kezdve úgy bántam magammal, mint egy hímestojással.
Mikor hagytad abba munkát?
24+2 naposan. Rögtön azután, hogy kiengedtek a kórházból.
Küzdöttél vizesedéssel? Mit tettél ellene? Hogy viselted?
Az utolsó két hétben jelentkezett egy kis vizesedés, de nem volt olyan volumenű, hogy zavart volna. De aztán a szülés után... 38-as lábam van... 41-es cipőben mentem haza! 🤣
Szedtél valamilyen vitaminokat, homeopátiás készítményeket?
A várandóságom alatt Femibiont szedtem. Az első 3 hónapban a progeszteron pótlást. Előtte meg a-tól z-ig mindent kipróbáltam, hogy sikerüljön teherbeesni.
Hogyan telt a vizsgálatok közti idő?
Lassan. Nagyon lassan. Volt, hogy annyira beparáztattam magam, hogy reggel nyolc órakor hívogattam a rendelőket, hogy ki tudna azonnal fogadni, mert látni akarom a gyereket, hogy él és mozog. 😅 A vége felé pedig már egyik vizsgálat érte a másikat. Nem unatkoztunk! 🤭
Szülésznőt fogadtál vagy orvos vezette le a szülést?
Fogadtam szülésznőt, de aznap amikor szültem, elfelejtett megjelenni a kórházban és el se tudtuk érni, így az ügyeletes szülésznő foglalkozott velem. Ez volt aznap a második aggasztó jele annak, hogy nem olyan szülésem lesz, mint amit megálmodtam magamnak.
Már a kórházban feküdtél vagy otthon indult be?
Indításos hüvelyi szülésre készültünk, így adott napon bementem és beindították. Utólag nagyon bánom, hogy hagytam magam erre rábeszélni, mert mint később kiderült, semmi nem indokolta az indítást.
Hogy zajlott a szülés? Természetes szülés volt, vagy császároztak?
Csúnyán mondva, kierőszakolt császármetszés lett a vége. Oxitocinnal tágítottak, amitől brutális fájásaim lettek. Fájás közben vizsgáltak méhszájat és fájás közben repesztettek burkot. Ilyen mértékű fájdalmat nem tudok és nem is lehet semmihez sem hasonlítani. 12 óra vajúdás után kettő centire voltam nyitva és Máté szívverése az egekben volt. Ezután vittek a műtőbe. Egy részletes posztban már leírtam a születésünk történetét, ide nagyon hosszú lenne, ha valakit érdekel az oldalamon megtalálja!😉
Mennyi időt kellett a kórházban töltenetek?
Négy napot mondtak, de a harmadik napon haza küldtek.
Milyen volt az első napotok, estétek a picivel otthon?
Nagyon jó volt és furcsa is egyben. Persze alig bírtam mozogni és levegőt venni se volt egy egyszerű mutatvány a vágással a hasamon, az ágyból való felkelésről pedig ne is beszéljünk! 😅 Csak a picit néztük egész este. El voltunk alélva teljesen. 😍
Mi volt az első babaholmi, amit beszereztél, kaptál?
A legelső nem kifejezetten babaholmi volt mégis annak hívom, egy medál volt a karkötőmre. Pontosabban kettő. Amikor már biztos volt, hogy kisbabánk lesz és a név is meg volt már, kaptam a páromtól egy M betűt és egy babakocsi alakú medált. Ezek voltak az elsők.
Terveztek még a jövőben kistestvért?
Két-három év múlva mindenképpen. Nagyon örülnék egy kislánynak, de még egy kisfiú is jöhet, ha úgy alakul.
Gréti ♥
0 comments