Hogyan derült ki, hogy várandós vagy?

Igazából a mi babás történetünk egy szivárványbaba történetével kezdődött.

2018-ban augusztusban vettem először ovulációs tesztet, és amikor megcsináltam, jelzett is, hogy szabad a pálya. Rögtön teherbe is estem, de - sajnos - nem volt szívhangja a babának, így november 6-án elvették.

Az akkori orvosom azt tanácsolta, hogy nem kell várni, lehet újra próbálkozni, persze én ekkor ezt még korainak tartottam, ezért megbeszéltük, hogy az ünnepek után próbálkozunk.

Januárban mondtam is a férjemnek, hogy veszek egy tesztet és megpróbáljuk. Így is volt. 2019. január 14-én vettem meg az ovulációs tesztet és az aznap estét együtt töltöttük. Én másnap reggel éreztem, hogy terhes vagyok. A lábaim két méterrel a talaj felett lebegtek, hányingert éreztem, hihetetlen érzés volt. És ezt Somának is elmondtam aznap reggel.

 

A férjed, hogy reagált a hírre?

És igazam lett, mert a menstruációm nem jött meg, így kerestem magamnak egy másik orvost, akihez Valentin-napra kaptuk meg az első időpontot. Tudtam, hogy meg fogja erősíteni a terhességem, és csodálatos érzés volt azt hallani, hogy van szívhangja a babának.

A férjem a rendelőben várt és én, amikor kijöttem, a nyakába ugrottam. Ez volt a legszebb Valentin-napi ajándék! Persze utána még elmentünk egy romantikus vacsorára megünnepelni. Nagyon boldogok voltunk, és hihetetlen érzés volt felfogni, hogy szülők leszünk.

 

Mikor kiderült, hogy kisbabát vársz, mire számítottál: kisfiút vagy kislányt hordasz a szíved alatt?

Ahogyan az egész várandóságot megéreztem, úgy azt is, hogy kislányom lesz. Még csak 12 hetes terhes voltam, amikor megvettem az első kis csipke bodyt, amiben le is fotózták Szofit.

Igaz, hogy szugeráltam is, hogy nekem biztosan csak kislányom lehet - nagyon kislányt szerettem volna.

 

Voltak rosszullétek? Mennyi ideig tartott? Hogyan viselted?

Az elejétől fogva, szinte végig voltak rosszulléteim, főleg reggel és este. Reggel annyira rossz volt, hogy ahogy kinyitottam a szemem, már hányingerem volt. Ezért az éjjeli szekrényemhez be volt készítve keksz, és minden reggel abból haraptam, mielőtt felkeltem.

Nagyon sokszor voltam annyira fáradt, hogy szinte ráborultam volna az irodám asztalára. Illetve volt, hogy szédültem, de nagyon.

 

Emlékszel rá, hogy mikor mozdult meg először?  Milyen élmény volt ez számodra?

Persze, hogy emlékszem, csodálatos és érdekes érzés volt! A 16. héten mozdult meg Szofi először. Nagyon szerettem őt érezni, már nagyon aktív kisbaba volt a hasamban is. Végig mocorogta, rugdosta a terhességem. Akkor is rúgott, amikor éhes volt. Illetve este nagyon aktív volt, e miatt néha nehezen aludtunk el. Majd reggel még pihent és a munkahelyemen kb. 10 körül indult be újra, és délután ismét pihent. A férjem először a Seychelles-szigeteki nyaralásunk alatt, 18 hetesen érezte először, amikor rúgott egyet.

 

Kívánós voltál? Mit ettél a leggyakrabban? Édes, sós vagy csípős volt a kedvenc?

Mivel a terhesség előtt tudatosan étkeztem, próbáltam alatta is odafigyelni arra, mit eszem. Persze, gyakrabban csábultam el és volt, hogy megengedtem magamnak, de sok zöldséget és gyümölcsöt ettem. Sokszor kívántam magokat, sokszor ettem édesburgonyát, illetve kétszer is csináltam céklakrém levest, mert azt is imádom. Aztán jött a nyár és a 26. terhességi héttől kezdve a kakaót és a dinnyét kívántam nagyon, persze este ettem, és rengeteget pisiltem. Volt, hogy a csokit is megkívántam, úgy havonta egyszer, és akkor 1 kocka fekete csoki volt, amit megettem.

 

Milyen volt az első UH?

Az első ultrahangot említettem már, ezért a másodikat is elmesélem, mert akkor már a férjem is bejött velem. Nagyon elcsodálkozott, amikor a Doktor Úr mutatta Szofit, az volt rá a reakciója, hogy olyan, mint egy „nyúl”, hát persze, hogy égett a képemről a bőr.

Viszont a szívhangot hallani - az valami csodálatos érzés volt minden egyes alkalommal!

Illetve az egyik ultrahangon olyan képet kaptunk Szofiról, ahol szívecske alakúak Szofi szemei. Ezt mi úgy értelmeztük, hogy már a pocakomból azt üzente nekünk, hogy szeret minket, és várja a találkozást.

 

Mikor mutatta meg magát?

A 12. heti ultrahang vizsgálaton kicsit meg kellett mocorogtatni, mert nehezen mutatta meg magát, de a doktor úr már akkor is 100 %-ban kislányt mondott. Utána még kétszer is megerősítette, majd a 4D ultrahangon az orvos - aki kivizsgált - ő is megállapította, hogy csodaszép hercegnőnk lesz.

 

Volt valami riasztó a terhességed alatt? 

Sportemberként nagyon ritkán voltam beteg, úgyhogy a folyamatos hányinger és émelygés eléggé megviselt. Aztán az ételek voltak, amik még megkeserítették a terhességemet, mégpedig a következők: az elejétől fogva rosszul lettem a vöröshagyma és a fokhagyma szagától, így megenni sem tudtam, a másik ilyen volt még az olajos hal szaga. Az erős illatok, pl. az illatosítókat is száműztem a lakásból.

 

Mikor hagytad abba munkát?

A terhességem alatt is nagyon aktív voltam és a 3. hónaptól kezdve edzettem is újra, illetve légtorna edzéseket is tartottam magán tanulóknak. Persze én már nem másztam fel az eszközre. A szülést megelőző napon is magán légtornát tartottam és még haza vezettem autóval. Illetve a szülés előtt egy héttel hagytam ott a munkahelyemet. Sajnos, nem nagyon találtak rendes helyettest, így elég nehéz volt eljönnöm, mivel egy felső vezető személyi asszisztense voltam, egy oktatási intézményben.

Küzdöttél vizesedéssel? Mit tettél ellene? Hogy viselted?

Igen, küzdöttem, a lábam és a bokám volt minden nap bedagadva - erre a Babylove mama hűsítő lábspray-t használtam. Sokszor kaptam esténként a férjemtől lábmasszázst.

 

Szedtél valamilyen vitaminokat, homeopátiás készítményeket?

Semmilyen terhesvitamint nem szedtem, hanem továbbra is azokat, amiket előtte, ezek: a Biotech USA női vitaminja, és C-vitamin volt kiegészítve folsavval, magnéziummal.

 

Hogyan telt a vizsgálatok közti idő?

Mint említettem, nagyon aktív voltam, viszont délután olyan álmosság gyötört és este is már 18 órakor le tudtam volna feküdni, sokszor nagyon álmos voltam.

Mindig nagyon vártam a következő ultrahang időpontokat, hogy újra láthassam az én kis csodámat.

 

Szülésznőt fogadtál vagy orvos vezette le a szülést?

Mivel az elejétől fogva tudtam, hogy természetes úton (császármetszés nélkül) szeretném megszülni a babámat, ezért jobbnak gondoltam, hogy legyen mellettem valaki az orvosomon kívül is, aki segít nekem mindenben. Így a szülészeti látogatás alkalmával fel is fogadtam azt a kedves szülésznőt, aki végigkísért minket az osztályon. Annyira profi és aranyos volt, hogy nélküle nem tudom, hogy sikerült volna-e, amit elterveztem, illetve az orvosom profizmusa és kedvessége nélkül sem hiszem.

 

Már a kórházban feküdtél vagy otthon indult be?

2019.09.26-án délután, még edzést tartottam, autót vezettem, és este értem haza. Lefeküdtünk aludni, és hajnali 1 órakor még kimentem pisilni. Majd 3:33-kor arra ébredtem, hogy elöntött a magzatvíz. Csak ennyit tudtam mondani, rátéve a kezem a férjemre, hogy elfolyt a magzatvíz, megyünk szülni.

Rögtön hívtuk a szülésznőt, aki mondta, hogy zuhanyozzak le, és egy óra múlva találkozunk a klinikán.

 

Hogy zajlott a szülés? Természetes szülés volt, vagy császároztak?

4.30-kor találkoztunk is a klinikán, akkor kezdtek el fájásaim lenni. Átöltöztem és elfoglaltam a szülő szobám. Soma végig ott volt velem. Olyan 6 óra körül már elégé fájt mindenem. Ekkor a szülésznő javasolta, hogy vegyek egy meleg vizes kádfürdőt, mert a szobámban az is volt, és beleülve, locsolgatva a pocakomat, próbáltam egy kicsit ellazulni. Aztán olyan 7 óra körül, szintén a szülésznő javaslatára, az ágyra feküdtem és oldalra fordulva, lábakat kicsit felhúzva elkezdtünk gyakorolni. Iszonyú nehéz volt, hogy amikor jönnek a fájások, akkor kezdjek el koncentráltan oda nyomni. Minden egyes fájásnál izzadtam, hányingerem volt, köpdöstem, és úgy éreztem, nem kapok levegőt. Soma legyezett és fogta a kezem. Két fájás között pedig úgy éreztem, hogy meg tudnék enni egy adag túrós tésztát. Nagyon furcsa érzések voltak.

8 óra felé érkezett meg az orvosom, aki beadta az epidurális érzéstelenítőt a gerincembe, szintén a szülésznőm tanácsára fogadtam el, hogy tudjak egy-, másfél órát pihenni a nagy hajrá előtt. Az orvosom megmondta, hogy most egy kicsit pihenek, 10-kor visszajön és szülünk.

Így is volt. Az injekció határára gyengék lettek a fájásaim és egy kicsit pihentünk. Hárman beszélgettünk a szülőszobában. Majd 10-re, ahogy az orvosom megmondta, felerősödtek a fájások. Ő is pontos volt, így el is kezdtük.

Nagyon nagy menet volt, életem legnehezebb dolga. A fájásaim fél percesek voltak a megemelt oxytocin hatására, minden egyes nyomás iszonyú energiámba került. A férjem végig bent volt és velem nyomott, legyezett és bátorított, ahogyan az orvosom és a szülésznőm is. Fantasztikus csapatmunka volt, mindenkiről folyt a víz, Somáról rám csöpögött, miközben nyomtam - hihetetlen volt! Nagyon kitartóak voltak és mondogatták mindig, hogy még egyet, meg még egyet nyomjak… és olyan sokat kellett küzdenem. Volt gy pillanat, amikor az orvosom kiment és egy perc múlva jött vissza, na ekkor azt hittem, hogy meg fognak császározni, mert már elég régóta nyomtam és semmit nem éreztem.

Ezután megcsinálta a gátmetszést, és mutatta a férjemnek, hogy már kint a kis fejecskéje, ő pedig boldogan nézte meg a babánkat. Közben iszonyú nagyokat kellett nyomnom. Majd az utolsó véghajrában az orvosom mellém térdelt az ágyamra, és a könyökével kezdte el nyomni a hasam. Fantasztikus érzés volt. Mondták, hogy csukjam be a szemem, de én látni szerettem volna, ezért nyitva hagytam (el is pattant az ér benne!), és az a pillanat, amikor meglátod a saját babádat kicsúszni, hát, most is könnybe lábad a szemem, ha rá gondolok.

11 óra 13 perckor megszületett a mi kis csoda Szofink.

A férjem segített feljebb ülnöm, hogy én vágjam el a köldökzsinórt. Ez is leírhatatlan érzés, ahogyan az is az volt, amikor a szülést követően kb. 5 perccel a cicimre került Szofi, és úgy szopta a cicimet, mintha mindig is ezt csinálta volna. Szóval egy és negyed órán keresztül fél perces nagy nyomásokkal, nagyon nehezen született meg - a nekem óriási - babánk 3150 grammal és 49 cm-el.

Az aranyóra csodálatos volt: 3 órát töltöttünk a szülőszobán szülés után hármasban.

 

Mennyi időt kellett a kórházban töltenetek?

Sajnos utána nem történtek jó dolgok, mert szülés után felkerültem az osztályra, és a szülést követően kb. 3 órával jöttek, hogy fel kell állnom, ki kell mennem pisilni. Kivezettek, de a padlón ébredtem, lábaim a levegőben voltak - elájultam. Aztán rá két órával újra jöttek, hogy próbáljak meg újra felkelni, és hoztak egy WC ülőkét az ágyam mellé. Erre próbáltam ráülni, majd innen is ráájultam az ágyra. Nagyon sok vért vesztettem a szülés alatt, mivel tényleg nagy baba volt nekem Szofi.

Este jött is az orvos, hogy belegyezem-e, hogy kapjak vért. Igent mondtam, mert nagyon gyenge voltam, és így Szofit csak szoptatni hozták oda. Nagyon rossz érzés volt, hogy mindenkivel ott a babája, csak velem nem. A kórteremben öten voltunk, nagyon rossz volt az első éjszaka Szofi nélkül. És az a hangzavar! Semmit nem pihentem.

Másnap délelőtt hozták a vért, 3 zacskóval, ami délután 17 órára folyt le, addig fel sem tudtam kelni és ki sem tudtam menni Somához, akinek szerencsére Szofit azért kivitték. Viszont szombaton este már együtt voltunk hárman és akkor megnyugodtam. Hétfőn engedtek haza.

 

Milyen volt az első napotok, estétek a picivel otthon?

Nagyon kis nyugodt baba volt és szuper jó éjszakánk volt, nagyon sokat aludt Szofi, mert valószínű Ő is a születés fáradalmait pihente ki. (Neki is véres volt az egyik szeme.)

 

Mi volt az első babaholmi amit vettél/kaptál?

Mint említettem egy csipkebodyt vettem először 12 hetesen (de már előbb megrendeltem), illetve 13 hetesen voltam először bababörzén, ahol nem akartam még semmit sem venni, de aztán megpillantottam egy teljesen új fektete-rózsaszín babakocsit, amibe bele is szerettem. Azonnal hívtam Somát és meg is vettük. Akkor azt mondta nekem, hogy ha kisfiú lesz, akkor is ebben fogom tologatni! Én pedig biztos voltam benne, hogy a gyönyörű kislányomat.

 

Terveztek még a jövőben kistestvért?

Sajnos már nem vagyunk fiatalok, így is sajnálom egy kicsit, hogy nem szültem korábban. De ennek így kellett történnie, hogy a mi kis Szofink most választott minket, és ezért hihetetlenül hálás vagyok. Én szeretnék is, meg nem is még egy babát, a férjem azt mondta mindig, hogy egy legyen, és az tökéletes lesz. Lehet, hogy igaza van…

Gréti ♥