Nagyon örült neki, ő is érezte, hogy baba lesz!

Kisfiút, azt is szerettünk volna elsőre, és bejött a megérzés.

Igen, a 13. hétig körülbelül. Nem volt annyira vészes, a fáradtság rosszabb volt. 

A 19. héten éreztem biztosra, hogy az ő volt. Nagyon boldog voltam, már vártam a pillanatot.

Szerencsére ez nem volt jellemző, egyszer-egyszer kívántam meg dolgokat, de nem úgy, hogy megőrültem annyira kellett.

Volt ilyen a mostani terhességnél, tudom milyen, de majd ha megszületett elmesélek mindent!

Nagyon jó volt, rettentően izgultam, hogy ott van e, és amikor megláttam a kis pöttyöt a világ legboldogabb embere voltam!

A 20. héten nagy terpeszt nyomott… Ezután nem volt titok, hogy fiú lesz! :D

A 29. héten elkezdett sokat keményedni a hasam, kiderült, hogy rövidülőben van a méhszáj, így hetente vizsgált az orvosom.

A 33. héten elkezdtem tágulni is, így 2 hétre be kellett feküdnöm visszatartásra. Én nagyon szörnyen éltem meg. Utáltam bent lenni és ott feküdni, haza akartam menni minden áron. A párom előtte pár nappal törte el a vállát, és nagyon zavart, hogy nem tudok otthon lenni és segíteni neki.

18 hetes kismama voltam, amikor lediplomáztam, nem mentem már el dolgozni.

Szerencsére nem igazán, ha észrevettem azonnal felpakoltam a lábam és jobb lett.

Igen, terhesvitamint, az Elevitet.

Mindig izgultam mi van vele. Vettem is egy légzésfigyelőt, amíg nem éreztem a mozgást, néha meghallgattam a kis szívdobogását.