Mind tapasztaltuk, hogy nem könnyű dolog letenni a gyerket aludni. Két gyerekkel ez a meló a duplájára nő. Hiszen nincs két egyforma gyerek! Ez mekkora közhely, de sajnos nálunk pontosan ez a helyzet.
Zoé az a baba volt, akinek valami beépített radar lehetett a popójában, mert mikor le akartuk tenni őt a kiságyba, a matrachoz közeledve hirtelen kipattant a gyerek szeme, és ordítva követelte, hogy tegyük vissza őt a mellkasunkra. Szerencsére vele megúsztuk a hasfájós éjszakákat, helyette inkább azzal szivatott, hogy nem volt hajlandó aludni. Ő egyszerűen kézben, mellkason, vállon érezte jól magát, ott tudott aludni. A szintén kómás férjemmel felváltva altattuk őt, miközben hol a babáknak való altató szólt a tv-ben, hol pedig már Majka rappelt.
 |
| Zoé néhány hetesen |
Kimerítő időszak volt ez akkor, de ez Dani megfejelte azzal, hogy ő meg 5 hónapig masszívan hasfájós volt. Visszasírtuk mi azt, mikor csak 2 óránként cseréltük egymást, addig is tudtunk valamit pihenni. Viszont a kisfiunk kérlelhetetlenül üvöltött akár 1 órát is, mire a büfi/puki/kaki kijött és megkönnyebbült a gyerek. Nem volt jó semmi, amit csináltunk, pedig már kitornáztattuk belőle kb a lelket is. Végül a gyógycseppek és a sok-sok csók meg elmorzsolt könny használt. Jött is később az áttörés: átaludta az éjszakát. Sikerült ezt nagyjából 1 hétig tennie. Egészen a fogzás beindulásáig.
Az alvás gyakorisága a kicsiknél 10 hós korukig összeér. Napi 2-3 alkalommal aludtak hol 20 perceket, hol pedig 2 órákat. Ezalatt én imádkoztam, hogy csak ne kelj fel akkor, mikor éppen WC-re akarok menni vagy csak megenném a reggebédemet. A kiságy mind a kettejüknek csak bizonyos napokon volt opció alvásra, amúgy meg csak dísznek volt. Zozi sokat aludt napközben babakocsiban vagy éppen autósülésben, míg Dani a hintában (Incababy) vagy az ágyunkon. Egy dolog azonban nagyon is pontos hasonlóság: az apjuk ringathatta őket bárhol, 80% eséllyel elaltatta őket.
Mikor a lakásunkba költöztünk - Zoé még csak 6 hónapos volt - hirtelen átköltözött a kislányunk egy külön szobába. Addig a mi szobánkban aludt, de úgy láttuk jónak, hogy neki is meg kell szoknia hogy saját tere van, illetve nekünk is szükségünk volt rá. Beállítottam egy olyan menetrendet, hogy este 9-től már altatás zajlott, mert az nálunk úgyis egy közel félórás kínlódás volt.
Aztán most, hogy Dani 11 hós lett beköszöntött a jelentős eltérés az alvási szokásokban. Tudni kell azt, hogy még mindig aktívan cicizik a kisfiam, vagyis annyira aktívan, hogy nem csak reggel és este, valamit éjszaka, hanem sokszor napközben is azt kér-kap. Emiatt már érzékelhetően kevesebb a tejem (fura, mert azt mondják, minél többször teszed rá, annál több a tej!), és ez már akkor is frusztrált, mikor Zoéval voltam hasonló helyzetben.
Zoé 11 hónaposan már nagyon kevés alkalommal kapott cicit, ráálltam már 10 hós korában arra, hogy több szilárdabb ételt egyen, és folyadéknak vizet/teát igyon. Így mikor este fel is ébredt nem anyatejjel, hanem más folyadékkal vagy éppen tejpéppel kínáltam (nem tápszerrel, ugyanis utálta!).
Dani viszont semmilyen cumisüveget nem óhajt elfogadni, így most szenvedünk azzal, hogy a 4. fajta üvegből kínáljuk neki a folyadékot, hátha... Mert érzem, hogy kevesebb. Szóval ő is sűrűn ébred éjszaka, de azt a taktikát állítottam fel magamban születésétől kezdve (és ezt Zoénál is alkalmaztam sokszor), hogy ha nem muszáj én pelenkát nem cserélek, mert az is éberebbé teszi a kölyköcskémet.
Apropó, pelenka és az ezzel járó öltöztetési macera!
Nem tudom ki hogy van vele, de nálunk bármikor van peluscsere a ruhát katasztrófa rá feladni. A legtöbb tipegő annyira kötött anyaból készül, hogy vagy a gyerek nyakába kell felhúzni a lábát, hogy megoldjam a felöltözést, vagy két kézzel fekszek rá, hogy le ne rúgja magáról. Viszont 1 hónapja teszteljük a Liaa Bébé szuper ruháit. Nekem azért tetszenek annyira a termékeik (bodyk, rugdalózók és tipegő hálózsákok), mert bambuszból készült anyagának köszönhetően annyira rugalmas, hogy Danit pick-pack fel tudom öltöztetni.
Napközeben simán hagyom játszani body-ban is, de éjszakára már jobb, ha több réteg van. Ezért hát fürdetés után csak ráadok egy body-t, a kezeslábast, egy zoknit, illetve a tipegős hálózsákot és folytatódhat a játék a tesóval.
És hogy a hálózsák is milyen egy király találmány! Zoénak is volt mikor 92-es méretet hordott, egy hasonlója, és megfogadtam akkor, hogy ha lesz valamikor kistesója, meg fogja azt örökölni. Egyetlen probléma vele csak az, hogy full rózsaszín, amivel már nem akarom sokkolni a 1,5-2 éves gyereket. Szóval nagyon jól jött, hogy kaptunk egy ilyen hálózsákot. A kialakításában pedig az tetszik a legjobban, hogy a pattentos válla mellett még oldalt van cipzár is, ezzel méginkább megkönnyítve a pelenka lecserélését.
A lefekvést megelőző készülődés így zajlik nálunk: vacsi, fürdés, öltözés, játék. Zoé nem igényelte annyira a közös játékot picinek, de mióta van tesója még inkább szeretne vele bohóckodni alvás előtt. Nem hogy lenyugodnának mondjuk egy közös estimesével, még jobban bepörgetik egymást. Ezen sajnos semmilyen szuper ruha nem segít!
Nos, a 11 hós kor tényleg nagy vízválasztó volt Zozi életében. Nem csak az étkezése változott, de az alvással is akadtak gondok. Az addigi 2-3 alvást fel kellett váltani 1x nagy alvásra. Ezt kora délutánra állítottuk be (dél és 2 között altatni kellett), hogy valahogy kibírja estig. Ilyenkor jobb időben babakocsival mentünk sétálni, tehet garantált volt a közel 2 órás alvás. Mikor pedig rosszabb idő volt kiságyban vagy éppen a mi ágyunkban szunyált. Szörnyen nehéz volt ezt megélni, hiszen egyik pillanatról a másikra kellett lépni, és mikor meséltem másnak, hogy az én gyerkőcöm nem alszik csak napi 1x, akkor le voltak döbbenve, hogy az hogyan is lehet. Normális esetben 14-18 hós babáknak elegendő a napi egy alvás, de ekkor a kislányom még 1 éves sem volt.
Majd másfél éves kora környékén újabb változtatásra volt szükségünk. A 10 kg-s gyereket már nem tudtam a vállamon altatni, mivel kialakult nálam egy gerinckopás - szívás, pedig még csak 26 éves voltam akkor -, ami olyan fájdalommal járt, hogy muszáj volt gyógyszert szednem. Gyulladáscsökkentővel 2-4 hét alatt szépen elmúlt minden panaszom, de mellette át kellett állnunk egy másik módszerre az alvás terén. Ezt úgy oldottam meg, hogy lefeküdtem az ágyra és vagy rajtam aludt el Zoé, vagy összekuckóztunk és gyengéden paskolva a popsiját elaludt. Ilyenkor bevittük az ágyába felváltva a férjemmel, hogy ne mindig én terheljem a gerincemet.
Ez a dolog annyira bevált, hogy közel 1 évig - azaz míg Zoé 2,5 éves nem lett - flottul működött.
Aztán beütött a dackorszak keményebben.
Plusz már várandós voltam Danival.
Tehát a kislányom sokszor csak úgy bírt elaludni, hogy velünk ájult el az ágyban, és becipeltük a helyére. Mielőtt 2 éves lett kapott egy ifjúsági ágyat, amire szereltünk fel egy leesésgátlót is a bakik elkerülése végett. Ez nagyjából 5 hónapig aktívan használva volt, majd úgy döntöttem, hogy bele a mélyvízbe, legyen levéve. Két éjszakát aludtam mellette a földön, hogy ne koppanjon le. Szerencsére ügyesen megszokta, és nem sokkal később már a pelenka is lekerült. Ennek köszönhetően ki tudtunk menni úgy éjszaka pisilni, hogy nem akartuk összetörni magunkat a leesésgátló miatt.
Majd mikor már úgy éreztem, hogy nem kéne annyira emelegetni a 14 kg-s gyereket, közöltem vele, hogy "Mától bent alszol, de nyugi én ott leszek veled.". Nehezen, de meg tudott vele barátkozni, annyi volt a kérése, hogy fogjam a kezét. Viszont nagyon nehezen aludt el (még a mai napig is!), ezért előfordult, hogy 1 órán át kellett mellette ülnöm, hogy bealudjon eléggé ahhoz, hogy lelépjek.
Az ébredések száma ekkor már elég kevés volt, szerencsére a mai napig nem kel fel azért, mert jajj pisilnie kell. Ha lefekvéskor legkésőbb nem ment el, ő csak reggel ment. Max ha gáz volt, ágyneműt meg pizsit kellett cserélni.
Mikor elkezdtünk készülni a második babára megfogadtuk, hogy elég stressz lesz Zoénak az, hogy lesz egy kistesója, elkezdi az ovit, nem kéne még bedobni őt a mélyvízbe, tehát Dani a mi szobánkban aludt. Egészen pontosan október elején költöztettük be őt Zoéhoz, mert már úgy találtuk, hogy elég nagyok ahhoz, hogy meglegyenek együtt. A nagy nem kel fel azért, mert a kicsi sír, és fordítva se.
Azt nem tudom ez az "összeköltözés" zavarhatta e meg őket, vagy akármi más, de 2 hétig folyamatosan kijárt Zoé, illetve Dani is sokkal többször ébredt fel. Ez azóta annyit változott, hogy a kislányom nem jár ki, csak tök ritkán, de Danit könnyebben vissza tudom altatni akár cicizve, akár csak a vállamon ringatva.
Láthatjátok, hogy 2 gyerekkel logisztikázni kell mindent. Nem csak a nappali alvások csúszása, kimaradása zavar bele a napunkba, de egy rosszul elindított esti rutin is elvezet oda, hogy a nagyobb még fél 11-kor is tv-t akar nézni, a kicsit meg 11 után tudom nagy nehezen letteni. Meg hát az állandó könyörgés, veszekedés, fenyegetőzés sem segít, amivel jobban stresszelem Zoét, de magamat is. Így felhúzva már Danit is nehéz letenni, mert érzi rajtam a feszültséget. Amire még rátesz egy jó nagy lapáttal a kis szemtelenkéje is. Sajnos ez egy olyan folyamat, amit nekem is tanulnom kell, mert folyamatosan próba elé állítanak a gyerekeim és a türelem nem a legjobb fegyverem.
Tudjátok, tökéletes anya nincs, csak olyan van, aki próbálkozik!
