­

Másodszor is anya

by - 15:04

Márciusban derült ki, hogy sikeresen összejött a babaprojekt 2.0 verziója. Ekkor még nagyon pici terhes voltam, így csak áprilisban mentem el a dokimhoz, hogy megnézzük mi a helyzet. Mivel tudtam az utolsó menstruációm dátumát, így egy valós a gravida septima (terhességi hét). Ekkor még csak 5 hetes volt a kis manóka.

Ezután egy 8 hetes kontrollra kaptam beutalót, melyet a szakrendelőben végeztek. A két vizsgálat között volt egy pecsételő vérzésem, amely bár nem adott okot arra, hogy itt gond lenne, mégis kissé idegessé váltam, s vártam az UH vizsgálatot. Az UH azt mutatta, hogy két petezsák van a méhemben, de ebből csak az egyikben látható szívműködés, a másik üres. Ekkora arra gondoltak, hogy vagy bevérzés a másik “terület”, vagy pedig valóban baba lett volna ott, mely a pecsételés alkalmával el is köszönt. Szóval így csak egy magzattal folytattam a további vizsgálatokat. 

A 12 hetes UH és vérvizsgálat eredményei mind rendben voltak, szépen gyarapodott a pocaklakó.  


A 16.hétig folyamatosan rosszul voltam, ez hányás vagy hányinger formájában is jelentkezett. Míg a kislányommal csak reggel voltam gyenge, a pici babámmal egész napokat töltöttem erőtlenül és a WC fölé görnyedve. Ezt a gyengeséget még fokozta az is, hogy rettenet meleg volt, szinte minden egyes nap 30+ fokok voltak, és még Zoé után is kellett sokszor rohanni. 



A 18. Héten jött a nagy vizsgálat, ahol a nőgyógyász doktor nézte meg a pocaklakót. Nagyon rossz élményem volt a kislányommal, hiszen akkor állapították meg, hogy ciszta van a fejében (ami utána 30 hetes kora környékén fel is szívódott). Éppen ezen okból nem tápláltam nagyon sok reményt a vizsgálathoz. Ott láttam, hogy nem lesz jó vége a dolognak, hogy a doki pattogva jött a vizsgálatra, mint akinek nem esik jól megjelenni. Elkezdte a vizsgálatot, egy szó nélkül. Majd 3 perc után megszólalt és összesen 3 infót mondott el az asszisztensnek (koponya körfogata, has körfogata, combcsont hossza). Ezután annyit mondott, hogy végeztünk és töröljem meg a hasamat, szóval kb levegőnek nézett az orvos. Kiadták a papírt, s mehettem isten hírével. A folyosón olvastam el, hogy mi áll a leleten, és hát persze 4 sor után már csak a sablon szöveg volt, ami előre be van gépelve nekik. Se a szívhangját nem láttam, se a nemét nem tudtam ekkor meg. 



A pozitívabb élmény a 19 hét környékén jelentkezett, mikor elkezdett mozogni odabent Picúr. A nővére persze előszeretettel bújt ilyenkor hozzánk, figyelte és rácsodálkozott minden egyes, aprócska hullámra a hasamon.


A 24 hetesen eléggé lebetegedtünk, ez szeptember volt. Sajnos semmi gyógyszert nem szedhettem, így kénytelen voltam meleg teán, vitaminon és negrón élni. Ezt kompenzálta persze az, hogy a kisbaba nagyon aktív volt, szépen gömbölyödött a hasam.



Az igazi nagy hír 30 hetesen érkezett, mikor kiderült a kicsikénk neme: kisfiú. Szerencsére itt is minden értéke jó volt, koponyavégű fekvése pedig továbbra is változatlan volt. Tökre pozitívan álltam a következő 10 héthez, amikor terveink szerint vártuk a fiúnkat. 

Ezután jött a fészekrakás gyorsított verziója: kiságy összeszerelése, babaruhákat válogattunk, vásároltunk, készültünk elő a picike érkezésére. 



Végül jött a hidegzuhany. A dokimhoz mentem kenetet venni (cervix tenyésztéshez), ahol nála rutin, hogy megnéz a baba szívhangját. Azzal nem is volt baj, mikor a nőgyógyászom megkérdezte, hogy eddig farfekvéses volt e a kisfiú. Kiszökött minden vér az arcomból, hiszen az első pillanattól fejfekvéses volt Picúr. Mondtam neki, hogy 1 hete éreztem egy nagyobb mozgást a hasamban, de nem gondoltam, hogy a gyerek egyszer csak úgy dönt, hogy fogja magát és jó pozícióból átforog a legrosszabba. 


A következő UH vizsgálatot 37 hetesen végezték, ahol megerősítették, hogy a baba valóban medencevégű helyzetben fekszik. Hát ez baj! Azt mondták, innen már nagyon csekély az esélye annak, hogy visszafordulna. Nehéz leírni milyen érzések kavarogtak bennem, de az biztos, hogy nagyon féltem, hogy mi következik ezután.


Nem is fordult. 


Lezajlott az utolsó vérvétel, ahol semmi negatív eredményem nem volt, az NST-n pedig a kicsi szépen mozgott, de nem utalt semmi arra, hogy közelében is lennénk a szülésnek. 


A 38 hetes NST alkalmával a szakrendelésen a doktor felvázolta, hogy mi a helyzet akkor, ha faros a kisbaba. Nem voltam elragadtatva, sőt tiszta ideg lettem. 

Beutalót kaptam a kórházba, hogy december 6-án be kell feküdnöm. Plusz még letolást is, hogy miért nem vagyok beoltva, akkor mehetek covid tesztet is csináltatni. Aznap egy PCR tesztet vettek le, majd a befekvés napján egy gyorstesztet. Persze mind a kettő eredménye negatív lett. 



Az utolsó nap, amit a családommal hármasban töltöttem az december 5.-e volt. Szerencsére elég szép hó esett, így anyósomék kertjében tudtunk egy kicsit mókázni. A kislányom rendkívül élvezte a hógolyózást, szánkózást, hóember építést. Másnap vittük őt oviba reggel az apukájával, majd elindultunk a kórházba.  

Folytatás hamarosan!

Gréti ❤️

You May Also Like

0 comments