Házasság, avagy nem vagyok kislány többé
Szeretném veletek megosztani életem egyik
legfontosabb eseményét, amely nem más, mint a házasságkötés.
Lévén, hogy éppen a gyermekünk érkezése előtt történt az egész eset, így költséghatékonyan szerettük volna megoldani a dolgot. Így még november környékén megbeszéltük azt a lehetőséget, hogy ne egy nagy lagzit tartsunk, csak egy szűkebb körű házasságkötést. Mivel pedig a csütörtöki esküvő ingyenes, nekünk ez pont kapóra jött. Így november végén bemenetünk a polgármesteri hivatalba, hogy elkezdjük intézni a dolgokat.
Az apasági papír meglétére is szükségünk volt, mert mi van, ha éppen már mennem kell szülni, és a gyerek nem veheti fel az apját, ha nincs valamilyen formában lenyilatkozva, hogy ő az apja (vagy nem vagyunk összeházasodva). Közben lefoglaltuk az időpontot is, amely 2019. január 3. délután 15:30 lett.
Ezek után persze jött a tervezés, hogy milyen legyen a ruhám, kik legyenek meghívva, kik legyenek a tanúk és utána szervezzünk-e valami kis vendéglátást.
Ruhák
Már kinéztem előre egy darabot, méghozzá az egyik online áruházban. Külön kismamákra szabott menyasszonyi ruhát választottam, ami még karácsony előtt meg is érkezett. Be is teszem ide a képet róla, hogy lássátok máson milyen jól áll, ha jó méretet választ. Bolond módon hallgattam másokra, és jobbnak ítéltem meg, hogy nagyobb méretben vegyem meg, mint ami az aktuális lenne. Ugyanis előfordulhat, hogy akkora lesz a pocakom, hogy nem férek bele a ruhába, akkor pedig felesleges pénzkidobás az egész, így meg maximum be lehet majd venni belőle. Hát a francokat!
 |
| Link |
Általában a 40/42-es számozású ruha felel
meg egy kínai L-nek, vagyis az pont illik rám. Erre elkalkuláltam méghozzá nem
is kicsit, és egy 52/54-es méretet választottam, ami egy 2XL-es méretnek felelt
meg. Egyszóval óriási volt rám, és körülbelül egy fókához hasonlítottam benne,
mintsem egy "csinos" kismama menyasszonyra.
Kénytelenek voltunk hát azt meglépni, hogy beveszünk a ruhából. Nagymamám, mint a család varrónője, a hónalj alatt be is vett a ruhából, így egy kissé szűkítve a méretén. Sajnos ennek ellenére is jobban hasonlítottam egy rozmárra.
Ezután jött a hideg zuhany, ugyanis Tibornak nem volt jó se az öltönye, se az inge. Kénytelenek voltunk hát neki is beszerezni a holmikat.
Első körben ott rontottuk el, hogy ezt karácsony előtt 4 nappal akartuk elintézni, amikor a legnagyobb rohanás volt. Szerencsére sikerült is venni két különböző inget (fehér, fekete), illetve két nyakkendőt (fehér sötétkék pici pöttyökkel, fekete és vörös csíkos). A boltban ezután 30 percig álltunk sorba, hogy ezeket kifizessük. Boldogság a köbön!
Másodszor az öltönyvásárlásnál hibáztunk. Újév második napjára ütemeztük be a nézelődést, ami azért is baj, mert a mi gyönyörű csórófalvánkban sok bolt csak január 7.-én nyitott ki. A piacon nem jártunk sikerrel pont ezért, így átmentünk egy másik üzletbe, ahol találtunk egy párat. Sajnos a kínai minőség meglátszott, mert az ő méretében elég pocsék kinézetű holmik voltak. Végül találtunk egy olyat, ami elég elfogadhatóan nézett ki, és állt is valahogy rajta.
Ő legalább cukin nézett ki, így be is teszek róla egy képet. Az öltözéke tehát: fehér ing, világos nyakkendő (pöttyökkel), hózentróger, öltönynadrág, öltönyzakó, fekete zokni, makkos cipő (mi más?). Az én öltözékem pedig annyival lett kiegészítve, hogy a menyasszonyi ruhához felvettem egy fekete bolerót és egy fekete magassarkút.
Menyasszonyi csokor,
szülőköszöntő virágok
A menyasszonyi csokromat keresztanyukám intézte nekem. Az egyik
kolléganőjének lánya hobbi szinten szokott örök csokrokat készíteni esküvőkre,
úgyhogy vele beszéltük le. Fehér és piros színben maradtunk, mert azt hittem a
fekete-vörös nyakkendőt fogja Tibor viselni (utána beszéltek le minket a
választásról).
A
szülői köszöntő virágokat a házasságkötés napján intéztük. Azzal is volt egy
kis macera, mert az a hely, ahol szoktunk csokrot készíttetni sajnos zárva
volt, ezért vadászatra indultunk, hogy talán lesz egy olyan üzlet, ami
egyáltalán nyitva van. A piacon találtunk két virágost, random kiválasztottuk
az egyik boltot és ott készítettek nekünk 2 szolid csokrot: két-két szál
gerberából és egy-egy szál rózsából állt össze, valamint a körítésből. Itt az
eladó hölgy nagyon kedves, barátságos volt, ezért meg is beszéltük Tibivel,
hogy innentől kezdve hozzá fogunk járni virágügyben. Az ára se volt valami
földtől elszállt dolog, szóval olcsón megúsztuk, és mehettünk tovább.
Torta, tortadísz
A tortát szintén keresztanyum intézte, mivel az egyik kolléganője
sütikészítéssel is foglalkozik. Két lehetőség közül választhattunk:
fekete-erdő, vagy pedig oroszkrém torta. Tibi rám bízta a döntést, neki
teljesen mindegy volt mit eszik. Én viszont 1-2 napig vacilláltam rajta, mert a
kedvencem a fekete-erdő torta. Végül az oroszkrémre esett a választásom, főleg
a kinézete miatt. Mellesleg az íze is nagyon ott volt a szeren, nem csak a
külseje sikerült jól.
A díszt az egyik cukrászdából szereztük be. Két-három figurát mutatott
nekünk az eladó hölgy, de a képen látható pár mellett tettük le a voksunkat. (A
vőlegény karja azért fehér, mert eldőlt, amikor behoztuk a konyhából.)
Indulás!
Ahogy ezeket mind elintéztük két irányba mentünk: Tibi nagypapámmal
elmentek keresztanyámért, onnan pedig a tortáért és a virágcsokromért mentek,
én pedig elkezdtem készülődni. Lezuhanyoztam, hajat mostam, majd nagymamám
megcsinálta a hajamat. Nem nagyon akartam szórakozni azon, milyen hajam legyen,
inkább maradtam az egyszerű göndör fürtök mellett. Mikor hazaért Tibi
kapott egy újabb feladatot: el kellett hozni a süteményeket a szüleitől.
Az indulás előtti fél óra feszülten telt. Először azért, mert Tibi egyik
öccse nem akart eljönni a házasságkötőbe, ezen teljesen ki is borult. Nem volt
elég, hogy a tanú szerepét visszautasította, még ott se akart megjelenni.
Másodszor pedig anyukám jelezte, hogy apa cipője elengedte magát. Sajnos a baba
bőrcipő elérett és szétszakadt az oldala. Viszont a családban senki másnak
nincs 45-ös lába, ezért gondban voltunk. Végül a fekete bőrcipő helyett egy
barna vászoncipőben jelent meg. Ahogy megoldódott mind a két probléma, és
lecsillapodtak a kedélyek elkezdtük öltözködni.
Baromi hideg volt kint, és rajtam harisnya se volt, csak a nagykabát fogta fel a szelet. Szinte rohanva közelítettük meg a házasságkötőt, bár a magassarkú és a nagy pocak nem könnyítette meg a helyzetünket.
Szokás szerint késve érkeztünk. A családtagokat és a barátokat negyed négyre rendeltük a helyszínre, mi viszont 15:20-ra értünk oda. Kifulladva és zihálva dobtuk le magunkról a kabátokat, majd lefutottuk a tiszteletköröket az előtérben a kis csoportosulások között. Rettenetesen izgatottak voltunk, össze-össze néztünk Tibivel míg ő az öccsével beszélgetett, én pedig az unokatesómékkal. Lerítt róla, hogy már szeretne túl lenni a napon, és őszintén szólva én is bíztam benne, hogy miden jól fog sikerülni.
Így is lett.
Mindenki elfoglalta a teremben a helyét, mi pedig kint várakoztunk. Tibit keresztanyám, engem pedig apukám kísért. Felcsendült a választott dalunk (EdSheeran with Andrea Bocelli - Perfect Symphony) és bevonultunk, majd leültünk a két tanú közé.
Maga a ceremónia nagyon gyorsan lement,
kb. negyed óra volt az egész. Miután kimondtuk mind a ketten az igen, aláírtuk
a papírt, utána a tanúk is így tettek. Ezután pedig fogadtuk a
gratulációkat a rokonoktól, barátoktól.
Vendéglátás
A legkellemetlenebb dolog, hogy az ember lánya nagy banzájra vágyik, de
mégis a terhesség és a kiadások minimalizálása keresztül húzza az álmokat.
Ezért nem volt habos-babos ruha, és ezért nem volt hajnalig tartó dajdajozás.
Mégis úgy éreztük, hogy legalább a szűk családi körben illene egy kis ünneplést
szervezni.
Így a szüleim, nagyszüleim, keresztanyukámék, illetve anyósomék, valamint sógoromék lettek vendégül látva a kis albérletünkben. A terhesség egyik átka az, hogy az ember a szokott tempójához képest is lassabban mozog, ezért a kiszolgálásban anyukám, mamám és keresztanyám segített.
A tortán kívül volt még néhány aprósütemény is, melyet a család női tagjai készítettek el saját konyhájukban. Kétféle pezsgővel készültünk: a felnőttek alkoholos, míg a gyerekek - beleértve engem is - és a sofőrök kölyökpezsgőt fogyasztottak.
A napunk vége
A rokonok kezdtek lassan távozni, és végül már csak ketten maradtunk. Baromi fárasztó napot tudhattunk magunk mögött, de tisztában voltunk azzal is, hogy megérte. Voltak olyan pillanatok, amelyeket máshogy szerettem volna alakítani, de összességében a boldogság szőtte át a nagy napunkat.
Mindenkinek kívánom, hogy élje át a vágyott esküvőt, házasságkötést, mert nincs annál jobb érzés, ha a társaddal, a másik feleddel teljesen ki tudjátok egészíteni egymást.
0 comments