7 év! Ez már gombócból is sok!
Első körben szeretnék bocsánat kérni, hogy ilyen hosszú ideje nem jelentkeztem. Egy kicsit besűrűsödött az életünk, így nem tudtam arra koncentrálni, hogy írjak. Viszont most sikerült úgy alakítani, hogy ezt a bejegyzést elkészítésem.
Másodsorban pedig szeretnék Sikerekben, boldogságban, szeretetben gazdag új esztendőt kívánni!
Az ember általában 7 évente ér el egy olyan pontra, hogy valami nagy változáson esik át. Például kicsi koromban utáltam a frankfurti levest, de 21 éves korom környékén egyszerűen megszerettem.
Visszakanyaradva, az én új hetesem nem más, mint a kapcsolati 7-es. Már említettem az Instagram fiókomban, hogy október 9.-én volt az évfordulónk. November 10.-én pedig pont annyi idős lettem, mint Tibi volt, mikor a barátom lett.
Ez az eltelt időszak nagyon fontos volt az életemben: érettségi, szakmai vizsga, munkahely, várandósság, házasságkötés, költözés. Ezeket persze csak kiemeltem a számtalan olyan esemény közül, amilyek alappillérei az életemnek.
17 éves voltam, amikor megismertem Tibit. Valahogy az éretlenségem ellenére is meglátott bennem olyasmit, ami egy életre szóló szerelmet, szeretetet, illetve barátságot ígért a számunkra.
Nagyon sok motivációt és támogatást kaptam tőle az érettségi időszak, majd később a szakmai vizsgák alatt. Ezatt pedig kezdtem felnőtté válni, de mivel ez egy hosszú folyamat, úgy gondolom, még teljesen nem értem el oda, hogy felnőtt legyek.
 |
| Első közös képünk |
Amikor összeköltöztem Tibivel még 2015 novemberében hatalmas tervekkel vágtunk neki az életnek, hogy a közös jövőnket kezdjük építeni. Azonban valóban igaz a mondás: Lakva ismeri meg egymást az ember. Kiderültek olyan dolgok mind a kettőnkről, amelyek rossz beidegződések, szokások, rigolyák voltak. Például nem bírtam elviselni, hogy telepakolta a mosogatót, de sose volt elöblítve a tányér, vagy a ruhákat még nálam is jobban szétdobálta. A természetemet amúgyis nehéz kezelni - még nekem is! -, viszont a mai napig is okot tud arra adni, hogy a semmin is össze tudjunk veszni.
Abban az évben elkezdtem dolgozni logisztikai terülten. Támaszai voltunk egymásnak, mikor egy nehéz nap után végre leülhettünk egymás mellé, és megoszthattuk egymással a munkahelyi problémákat. Mivel ő minden téren tapasztaltabb ember, mint én vagyok, tanácsokkal próbált segíteni a konfliktusok megoldásában. Igaz nála általában az ordítozás vált be, de volt néhány jó ötlete, amiket sikerrel alkalmaztam. Szóval mertem valamelyest jobban kiállni magamért a munka terén is, általa.
Majd 2016-ban beköltözött hozzánk Cirmi macsek, s így három tagúra bővült a kis családunk. Egészen 2018 augusztusáig velünk volt, és egy nagyon szoros kapcsolat alakult ki köztünk. Nem csak a kaja adó személy voltam, hanem a gazdi, aki ha hazajön általában kiabál, hogy széttúrta a macska a fél lakást, majd utána agyon nyomorgatja, mert annyira szereti. Mindig a helyén aludt el, de éjszaka felkelt enni és a dolgát végezni, valahogy reggelre mindig rajtam kötött ki.
2017 januárjában beköltöztünk a harmadik albérletünkbe, s az év végén döntöttük el, hogy uccu neki, próbáljuk meg a gyerekvállalást. 2018 június elején elvégeztem 4 db tesztet - biztos, ami biztos alapon -, persze az összes pozitív lett. Az első terhességi tesztet mikor megcsináltam letettem a kád szélére a tesztet, gondoltam "úgyse lesz semmi, hiszen volt már 2 vaklárma előtte". Mikor 5 percre rá visszamentem teljesen elhűltem, mert két kis piros vonalakát láttam. Igaz az egyik halványabb volt, de egyértelműen azt mutatta, hogy "Szia Anyuci!". Kiáltottam Tibinek, hogy jöjjön már a fürdőbe. Kibattyogott, aztán mikor meglátta a tesztet teljesen megfagyott ő is. El se mertük hinni, hogy igaz lehet. Ott és akkor valami pattant benne is, örömében felkapott, agyon nyomorgatott, annyira boldog volt. Még meg is könnyezte, pedig ő nagyon-nagyon ritkán sírja el magát. Aztán 2,5 hétre rá mentünk el dokihoz, aki megállapította, hogy 7 hetes terhes vagyok.
Az egész várandósság alatt mellettem volt. Sajnos az összes vizsgálatra nem tudott velem jönni, a munkahelye miatt. 3 alkalommal voltunk fent Pesten, abból csak 1x tudott velem jönni, de a másik két alkalommal állandóan a hívásunkat várta, hogy mit mondott az orvos. A legtöbb védőnői látogatáson is ott volt velem, ahol meghallgatta a kisbabánk szívhangját is. Sajnos nem láttam az arcát, mikor megtudta, hogy kislányunk lesz, mivel csak Viberen tudtam vele beszélni, viszont annyi emojit küldött, hogy tudtam mennyire örül.
2018 novemberében (tudom, ez az ősz mindig döntéseket hoz) megbeszéltük, hogy összeházasodunk. A nagy pocak és a kis költségvetés alapján a szűkebb körű házasságkötés mellett döntöttünk. Így 2019. január 3-án férj és feleség lettünk.
A szülés alatt is végig velem volt, fogta a kezem, simogatott, bíztatott, segített, majd végre a karunkba foghattuk a kicsi lányunkat február 9.-én, hajnali 1 óra 25 perckor.
Nem állítom, hogy a kapcsolatunk tökéletes - mert közel sem az-, de mindig próbáltuk megoldani a konfliktusokat, megbeszélni a problémáinkat, döntéseket hozni. Nagyon riktán értünk egyet dolgokban, a gyereknevelésben is vannak ellentétes gondolataink, de azon vagyunk, hogy az aranyközéputat tapossuk ki, ami mindenki számára megfelel (legfőképpen a gyereknek!).
Ahogyan a címben is írtam, ez már gombócból is sok, de a legfinomabb gombóc ez, amit valaha is fogyasztottam!
Gréti ♥
0 comments