Perinatális gyász - Fontos téma!
Október két olyan témát foglal magába, amit sajnos sok nő ismer: az egyik a mellrák elleni küzdelem, a másik pedig a perinatális gyász. Ez utóbbi számomra sokáig ismeretlen volt, nem tudtam mit jelent. Rákerestem, hogy pontos megfogalmazást találjak mindenki számára, ez így hangzik:
A perinatális veszteség szakkifejezést magzat- illetve csecsemőhalál esetén használjuk. A perinatális halál során a gyermek tudatos vállalásával elinduló lelki folyamatok drasztikusan megszakadnak és ez súlyosan traumatizálja a szülőket, gyakran patológiás gyászmunkát indítva el. Több, egymástól sokban különböző jelenségre alkalmazzuk ezt a fogalmat:
- méhen belüli elhalás
- spontán abortusz, missed abortusz, abortusz
- iker redukció esetén
- szülés alatt, illetve közvetlen utána történő halál esetén
- a perinatális elhalálozás különösen tragikus esete az anya és a magzat együttes halála
Pszichológiai értelemben gyermekünkhöz fűződő kapcsolatunk különbözik szüleinkhez, testvéreinkhez, házastársunkhoz fűződő kapcsolatunktól. Ebből fakad a perinatális halált követő gyász speciális jellege.
Idén jött ez velem először szembe, és nagyon letaglózott. Az egyik januári este, mikor Zoé már aludt lapozgattam az Instagramon és az egyik általam követett anyukánál láttam megosztva egy képet. Rákattintottam, mert nagyon kíváncsi voltam rá. Ez arról szólt, hogy egy anyuka mesél arról, hogyan veszítette el a babáját. Fel se fogtam elsőre a szavait, csak mélységesen elszomorodtam. Annyira megérintette az anyai lelkemet, hogy úgy éreztem tudni akarok mindent. Visszaolvasgattam a régebbi posztjait, és elhűltem minden egyes mondatnál. Könnyek közepette meséltem a férjemnek, hogy mi történt a kisfiúval és anyukájával. El se tudom mondani mennyire zokogtam, hogy ez hihetetlen, nem létezik, hogy történhetett meg ez!
Markó-Nagy Julianna és Nimród története nagyon megrázott, mert akár én is kerülhettem volna egy ilyen elszomorító helyzetbe. Sokszor beszélgettünk privátban, és egy nagyon kedves, jóságos, szeretetreméltó embert ismertem meg benne, akit teljesen összeroppantott a kisfia elvesztése, mégis annyira hatalmas erő volt benne, ami nagyon megfogott benne.
24 hetes volt, mikor kórházba kellett menniük, majd azonnali császárral megszületett a pici Nimród. Átszállították őt a pesti János kórházba, ahol PIC-re került. Akkor még semmi baj nem volt. Másnap pedig a kis angyalka elment. Erről részletesebben olvashattok Julcsi profilján, készült egy podcast műsor, ahol vendégül látták őt a Mesélj, Anyukám! nagyszerű csapata, illetve egy kedves barátnőm, Adri oldalán is került az esetük a TabuStop keretein belül.
Ezután persze kopinak tűnik az ötlet, hogy írok, de nagyon régen beszéltünk arról, hogy írok egy ilyen bejegyzést, mert fontosnak tartjuk, hogy erről a témáról beszélni kell. Aztán annyi dolgom lett, hogy - töredelmesen bevallom - valahogy elfelejtődött. Majd ismét előkerült, mikor elérkezett a perinatális gyász világnapja (október 15.) és egy pici gyertyát gyújtottunk minden eltávozott kisdedért, de legfőkébb Nimiért.
Gondoltam egy kevés számadatot is hozok nektek főként a vetélés kapcsán. Sajnos a babák elvesztése nagyon gyakori dolog, minden terhességi szakaszban előfordulhat. A vetélés aránya a terhesség kiderülésekor 10-15% és ahogy halad előre a várandósság egyre jobbak a pici túlélési esélyei. A 24. héttől számít szülésnek a magazat világrahoztala, illetve a 26. héten született újszülöttek esélyei kb. 77%-osak. A 30. hét után született babák nagyon nagy százalékban életben maradnak. Ezek az adatok a fejlődéshez kapcsolódnak, de a betegségeket, rendellenességeket, illetve komplikációk miatt bekövekezett szervi panaszokat nem mutatja.
Nekem egy problémám volt mindig, mikor Julcsival beszélgettem. Mit szabad kérdezni, amivel nem bántom meg? Ezt el is mondtam neki, hogy olyan rosszul érzem magam, hogy vannak kérdéseim, de egyszerűen félek attól, hogy rosszul teszem fel, és beletaposok az amúgy is felkavart lelkébe. Erre csak annyi volt a válasza, hogy "nincs rossz kérdés". Nem azzal bántom meg, hogy érdekel a kisfia, hanem, ha figyelmen kívül hagyom, hogy ő létezett.
És szerintem ez a legfontosabb üzenet, hogy beszéljünk erről a témáról. Támogassuk a veszteséget ért családot, és ne vegyük semmibe a gyászukat, ne sürgessük őket a továbblépés útján. Biztosítsuk őket együttérzésünkről és adjunk nekik sok szeretetet.
Gréti ♥
0 comments